Hetvesné Barátosi Judit: "Nagy az ipar benne". Leczki Géza esztergomi kádármester

Tartalom - Italáldozut - Irásos emlékek a középkorból - Új boroshordók egész ütegei - A szőlőültetvények fejlődése a hódoltság után - Kádár, bodnár, pintér - Esztergomi kádárok - Jegyzetek - Bibliográfia

10 K^Ojj.r, bpdnur, pintér A Icadur szavunk szerb-horvát eredetű sió, nara ez honosodott meg nyelvhasználatunkban, a korábbi bodnár, pintér elnevezés a német iiinder /kötő/ szóból származik. A középkorban ugyanis a hordókat vesszőabronosok tartottak össze, a "hordckötők" készenléte olyan kötelesség volt, mint a tűzoltás. A hordókat "a fenékdeszkuvnl együtt ugy-uhogy megburdolt^k, majd az egyes darabok közé tömitésul gyákényfüvet 10. /Typha latifolia/ illesztettek." Az abroncsot mogyoró-, nyir-j vagy fűzfavesszőből kötötték. üzigetVur kornyékérűL 1824-ből származó adat szerint vegyesen használtuk a vas és v fuabroncsos edényeket: " A Vast brontsosolc •• .húrom vu.n » hat akós ...A íhabrontsosok között: kettő van öt akós ... két fa abrontsos taeber ...két fa abrontsos sajtár ... egy 11. fa abrontsos tődoklő." A hordó nyersanyaga: tölgyfa. A szegények néhol eper-, akuc-, vagy szelidgesztanyefuból dolgoztak, a dézsa, a k-.d készülhetett fenyőből is. 1724-ből való esztergomi árjegyzék szerint van némi különbség az uruk között:" nagy mosogató dézsa keményfából 30 dénur, puhafából 25 décur» két akós hordó ura keményfából 60 dénur, puhafuból 40 dénur. hét emberre való keményfa-kad: 2 frt 40 dénur, az egy eca12. bérre való 1 frt. " A ma raur különösnuk hangzó mértékegység arra utal, hogy a szőlőprések /sajtó/ osak a XIX. szazad végén kezdelterjedni, addig ugy préselték a szőlőt, hogy laza szövésű zsákokban tették be u kudba és ezu-