Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

biztosított. Az érsek nem vállal kötelezettséget, a kultúrkormányzat is csak kilátásba helyezte az állami segélyt, de gondoskodnak az alapvető szükségletek kielégítéséről. Az első években egyéb intézmények, szervezetek, sőt magánszemélyek is hozzájárultak az intézet működéséhez. A nevelők államsegélye fizetésük nagyobbik felét tette ki. Létszámuk a későbbi évek folyamán 8-10 között váltakozott, majd 10 fölé emelkedett. Többségük szerzetesnővér. Az első években főleg polgári iskolai, később már egyre többen tanítóképző intézeti tanári képesítéssel rendelkeznek. A főtanfelügyelőség 1928-ban sürgette a megfelelő képesítés megszerzését. A Tanítónőképző épülete (1922-1949) (A mai Berzeviczy Közgazdasági Szakközépiskola) 87