Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJRAINDULÁS – AZ OTTHONTALANSÁG ÉS A REMÉNYKEDÉS ÉVTIZEDEI (1856-1914)

re 1897-ben csupán bizonyos átalakítások történtek az öreg épületen. Az elégedetlenkedők megnyugtatására közli az igazgató, hogy „a főtanfelügyelő úr egyenes kijelentése alapján jelezheti, hogy a képző épületén végzett átalakítások csak ideiglenesek, a tervezett újjárendezés minden tekintetben keresztül fog vitetni". Minden ígérgetés ellenére az aggályoskodóknak lett igazuk. Az új, az egészségügyi és az oktatási követelményeknek megfelelő otthon építése elmaradt. A XX. század első éveiben is csupán átalakításokra, csekély bővítésre került sor, pedig ebben az időben már a helyi sajtó is tarthatatlannak minősíti az intézet állapotát és megoldást sürget. 1902 novemberében a gázvilágítás bevezetését kéri a testület. 1903-ban a város veti fel a világító áram bevezetésének gondolatát. 1907-ben elfogadja az intézet az államsegélyt. A testület ezt története fordulópontjának tekinti, ezért megragadja az alkalmat, hogy kinyilatkoztassa igényét „a rég óhajtott új intézet megépítésének elodázhatatlan szükségességére", mert e nélkül nem lehet az itt folyó munkát az állami intézetek színvonalára emelni. Az idő múlott, az új, végleges otthon azonban nem készült el, pedig tulajdonképpen mindenki akarta. 1911-ben bizottságot hozott létre az érsek, melynek feladatává tette annak eldöntését, hogy hol épüljön fel az intézet új otthona. A tanári kar ekkor már azon a véleményen volt, hogy az új iskolaépület és az elengedhetetlen internátus a szigeten, a gyakorlókert területén létesüljön. 1912-ben olyan hír terjedt el, hogy az érsek az új épületet még ebben az esztendőben a régi helyén kívánja felépíteni. Ebből sem lett valóság. 1914-ben Csernoch János érsek tanítói árvaházzal egybekapcsolt épületet terveztetett, a várható költség egy részét pedig letétbe helyezte. A kegyetlen háború azonban közbeszólt. Az 1914/15. tanév végén készült jelentésében az igazgató az alábbiakban rögzíti elhelyezésük körülményeit: „Egy régi földszintes épület, melynek kisdunai része emeletes. Van benne hat tanterem, egy zeneterem, két zongoraszoba, egy tornaterem, egy lakás. Mind az épület, mind pedig annak berendezése régi, elég kívánnivalót hagy maga után. A modern kívánalmaknak megfelelő új, hatalmas és szép épület terve kész. Érsek urunk szavai szerint a háború befejezése után azonnal építés alá kerül. A jelenleginek udvara fásítatlan, középnagyságú terület, mely rendes körülmények között a növendékek óraközi üdülőhelyéül szolgál." 16