Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJRAINDULÁS – AZ OTTHONTALANSÁG ÉS A REMÉNYKEDÉS ÉVTIZEDEI (1856-1914)

utcai épületbe való visszaköltözés, mely tágasabb volt ugyan, de álla­pota továbbra sem felelt meg a követelményeknek. A Szent János utcai otthon 1870-1928. (Helyén a mai Árpádházi Szent Erzsébet Szakközépiskola épülete áll) Ezekben az évtizedekben rohamosan terjed hazánkban is a libera­lizmus eszméje, melynek egyik következménye volt az állam szerepé­nek és felelősségének erősítése az oktatásban. Ebben a szellemben született az 1868. évi népiskolai törvény, de a következő évtizedek eseményei is ebből táplálkoztak. Az új helyzet új feladatok elé állította az egyházat is. Az eddigieknél jobban kellett odafigyelnie a kezelésé­ben működő tanítóképzők munkájára, sorsuknak alakulására. Az 1890-es években lépéseket tesznek a főegyházmegye területén műkö­dő intézetek összevonására. Az érsek 1894-ben elrendeli az ugyancsak nyomorúságos körülmé­nyek között tengődő nagyszombati intézet fokozatos megszüntetését, illetve az esztergomival történő összevonását. Ugyanebben az időben hasonló sorsra jut a pesti intézet is. E lépések következtében az 1856­ban megszűnt érsekújvárival együtt az érseki székhelyen működő képző három testvérintézményt kapcsolt már magához. Tette vagy 14

Next

/
Thumbnails
Contents