Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS UTOLSÓ ÉVEI (1956-1959)

1958-ban tanítóhiány képe rémlett fel, mivel tudatosodott, hogy a középfokú képzők előbb fejezik be tevékenységüket, mielőtt az új intézmények kibocsátanák első diplomásaikat. E gond megelőzésére 1958 őszén egy osztályt indítottak Esztergomban is olyan fiatalok számára, akik már rendelkeztek középiskolai érettségivel. Ők egy év elméleti és egy év gyakorlati képzés után, 1960-ban tam'tói diplomához jutottak. 1959 őszén a megszűnésre ítélt székesfehérvári képző végzős osztályát áthelyezte a minisztérium Esztergomba. Ők az itt meglévő évfolyammal együtt fejezték be tanulmányaikat. A második világháború után a tanító- és az óvónőképzők átszervezésének gondolata újult erővel vetődött fel. A megvalósítás lehetősége az ötvenes évek közepén teremtődött meg. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a tanítóképzés fogyatékosságait nem lehet tantervi és állandó szervezeti reformokkal, de a régi keretek közt megoldani, gyökeres változást kell eszközölni. 1956. július 30-án az országgyűlésben a Minisztertanács elnöke bejelentette, „... a kormány az újszerű oktatás megalapozása érdekében intézkedéseket tervez a tanító- és óvónőképzés új alapokra való helyezésére. A közeljövőben a minisztertanács elé kerülő tervezet szerint a tanító- és óvónőképzőbe csak a gimnáziumi érettségi után veszik fel a hallgatókat, akik újabb kétéves tanulmányi idejük leteltével az eddiginél szélesebb és alaposabb tudással állhatnak tanítványaik elé, és kapcsolódhatnak be a népművelési munkába". Ezek a törekvések szoros összefüggésben álltak az UNESCO 1953-as genfi ülésszakán részt vevő országok küldötteinek javaslatával, mely így hangzik: „Minden ország kormánya törekedjék arra, hogy minél hamarabb megvalósítsa a főiskolai szintű tanítóképzést." Hosszas vita után a középfokú érettségire épülő önálló felsőfokú intézmények felállítása mellett döntöttek. A tanulmányi időt kezdetben kettő, majd három évben határozták meg. Országos tanácsadó bizottság alakult, melynek feladata volt a várható, történelmi jelentőségű reform előkészítése. 1957. december 23-án tárgyalta a bizottság az ezzel kapcsolatos legáltalánosabb tartalmi és szervezeti kérdéseket, majd az elkészült tantárgyi porgramokat véleményezésre szétküldte a tanítóképző intézeteknek. Az esztergomiak 1958. február 27-én készült felterjesztésében az alábbi olvasható: 152