Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - MESTERKÉPZŐ ESZTERGOMBAN (1842-1849)
Az intézményben szerezhető képesítésnek ebben az időszakban több fokozata volt, a legjobbak a három vagy négyéves városi, mások az egy vagy kétéves falusi iskolákban való tanításra szerezhettek jogot. Az egészen gyengék segédtanítói oklevelet kaptak, de egyéves iskolai működés után jelentkezhettek újabb vizsgára, melynek sikere esetén előléphettek. A tanítói képesítés megszerzésével egyidőben jegyzői feladatok ellátására is felhatalmazást kaptak. A társadalom ekkor már egyre jobban érzékeli a képzett tanítók szükségességét, erre bizonyíték az is, hogy a tanévek végén legalább kétszer annyi igény érkezett az iskolához, mint ahányan oklevelet szereztek. Az első években egy tanév (10 hónap) volt a képzés időtartama. A helytartótanács azonban sürgette az érseket a képzésre szánt idő meghosszabítására, melyre 1845/46. tanévtől került sor. Ettől az időponttól két tanévet töltöttek a jelöltek az iskolapadban. E lépés azonban csökkentette a képzésben részesíthetők számát. Mivel még mindig egy tanterem állott rendelkezésre, ezért az iskolavezetés e feladatot csak úgy tudta megoldani, hogy minden második évben vett fel növendékeket. Az iskola évkönyvének tanúsága szerint „az 1848/49-iki politikai mozgalmak és a háború viharai között intézetünk meg nem ingatván, növendékeink a béke és a rend korlátai között megmaradtak, és noha olykor külzavarok miatt néhány napig felakadt az oktatás, tanpályánkat folytattuk és szerencsésen bevégeztük". A tanulók közül többen nemzetőri szolgálatot teljesítettek a városban, később többen honvédnek is beálltak. Hiába maradt azonban meg az intézet "a béke és a rend korlátai között", a forradalom és a szabadságharc bukása után a győztesek 1849 nyarán bezárásra ítélték, a legyőzötteknek nem kegyelmeztek. A bekövetkezett események miatt sem idő, sem lehetőség nem adódott arra, hogy az új érsek - Szcitovszky János - felkarolja elődje kezdeményezését, azaz, hogy gazdája és fenntartója legyen az intézetnek. 1849-ben sokan abban reménykedtek, hogy az intézkedés csak átmeneti lesz, ezért is maradt 1852-ig a helyén Rendek József, és intézte az ügyeket, irányította más intézményekbe a vizsgázni óhajtó tanulókat, akik az előző években Esztergomban kezdték tanulmányaikat. 10
