Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

Ettől az évtől kezdve a második évfolyamon az intézettel egy telken működő elemi iskolai foglalkozásokat is látogatták a növendékek, sőt bizonyos módszertani eligazítást is kaptak. A következő években már másoknak is ajánlották ezt a gyakorlatot. „Minthogy a képesített óvónők nagyrésze mint elemi iskolai tanítónő nyer alkalmazást, ajánlja a tantestület, hogy a második osztályban az óvói gyakorlat heti óráiban november hónaptól kezdve hetenként két óra fordítassék arra, hogy a növendékek az elemi iskolai módszertan, különösen az írva-olvasás, a magyar nyelv, a számtan módszeres tanításából jártasságot szerezzenek." 1907-ben, amikor már az egységes képzés megvalósítására alig volt remény - ezt találjuk az évkönyvben: „Minthogy tanulóink közül egyesek mint nevelőnők elemi iskolára készítenek elő gyermekeket, a tanári testület - fáradságtól vissza nem riadva - a második évi tanfolyam alatt a népiskolai módszerre is oktatta a növendékeket, azok számára pedig akik tanítónőképzőben szándékoztak tanulmányaikat folytatni számtanból is tartottak előadásokat." A továbbtanulásra a kultuszminiszter 1897-ben és 1898-ban született rendelete adott lehetőséget. E szerint az óvónőképzőt végzettek bizonyos különbözeti vizsga letétele után beiratkozhattak valamely tanítóképző nappali tagozatára nyilvános tanulónak. Az esztergomi intézmény - mintegy bizonyítandó életképességét és működésének már első időszakában kivívott tekintélyét - kidolgozta és nyilvánosságra hozta a maga indokát és elképzelését a két intézménytípus egyesítésére és az egyesített intézményben bevezetendő óratervét. A tantestület véleménye szerint az óvó- és tanítóképző tanterve között az elméleti tárgyakban nincs olyan mérvű eltérés, hogy azt ne lehetne együtt tanítani. A tantárgyak eddig is ugyanazok voltak, csupán az adott korosztályra alkalmazták. Eltérés inkább a gyakorlati képzésben található, amit meg lehet oldani. Az óraszámot minden körülmények közt emelni kell, mert „nem a tanteremben, hanem a gyermekek között képződik a jeles nevelő". 124