Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJ ISKOLA, ÚJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK (1949-1956)

ző tanévben már az intézet munkaterve is foglalkozott tevékenységük­kel, egyben meghatározta a vállalt feladatot is. „Nem művészeti veze­tőket képezünk, hanem a kultúrotthon-igazgató képzettségének meg­felelő ismereteket nyújtunk" - olvashatjuk az egyik jelentésben. A foglalkozások elméleti és gyakorlati jellegűek voltak. A népmű­velő csoport tagjai gyermekek számára mesedélutánokat, „daloló va­sárnapokat" tartottak, fotoszakkörüket irányították, közben leveleztek egy csehszlovákiai tanítóképzővel, melynek tanulóival a népművelés terén szerzett tapasztalataikat cserélték ki. A tanítójelöltek képzését végző oktatók egyértelműen megfogalmazták, hogy céljuk olyan ne­velők kibocsátása, akik az iskolai oktató-nevelőmunka mellett a fel­nőttnevelés módszerével is tisztában vannak. Az 1940-es évek második felének átszervezéseivel párhuzamosan rövid idő alatt megtörtént az oktatott tárgyak jelentős részének, rész­ben a napi politikai elveknek, részben az új társadalomfelfogásnak megfelelő átdolgozása. A szocialista pedagógia által hirdetett elvek eddig jórészt ismeretlenek voltak a nevelők előtt, ezért nagy energiát kellett megismerésükre fordítaniuk. Megindult szakmai, pedagógiai és céltudatos világnézeti képzésük. A szerzett új ismereteket felhasználták a diákság oktatásában, nevelésé­ben. Az intézet tanulóinak létszáma az 1953/54. tanévben meghaladta a 300 főt. Ez jóval több annál, mint ahányat az eredetileg két intézet összességében is bármikor fogadott. Ezzel együtt gyarapodott tanári kara. Felmerült az épület átalakításának, bővítésének szükségessége. Amikor a két intézet egyesült, akkor az épület még megfelelőnek bizonyult. Az elgondolás azonban később arról szólt, hogy évfolya­monként legalább három osztálynyi tanuló képzéséről kell gondos­kodni, ami egymagában 12 tantermet igényelt. Figyelembe véve a gyarapodó és terjeszkedő gyakorlóiskolát is, valóban úgy tűnt, hogy szűkké vált az épület. Felmerült, hogy a leánykollégiumot telepítsék vissza a volt vízivárosi zárda épülettömbjébe, és helyén alakítsanak ki új tantermeket. Ezt az elgondolást nem támogatta az illetékes hatóság, de azért a kollégium területét szűkítették. Annak idején a tornaterem színpaddal épült, tehát kultúrterem­ként, díszteremként is szolgált. A növekvő igénybevétel miatt - amit 109

Next

/
Thumbnails
Contents