Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - ÚJ ISKOLA, ÚJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK (1949-1956)
jelen levő egyedüli, keresztény világnézetet ugyancsak az egyeduralomra törekvő új világnézettel akarták felváltani. A háborús esztendők után, a negyvenes évek második felében figyelemre méltó kulturális tevékenység bontakozott ki hazánkban, melynek tevékeny részese volt a városban a tanítóképző ifjúsága. Az iskolának a népművelésben játszott eddigi szerepét ismerték el azzal, hogy az 1945 őszén megalakult Városi Népművelődési Tanács vezetésében képviselőjének is helyet biztosítottak, sőt titkárává a gyakorlóiskola nevelőjét, Kisházi Mihályt választották. Az intézet énekkara 1947 tavaszán több hangversenyt adott a környék bányásztelepülésein, ennek bevételét diákjóléti célokra fordították. A következő esztendő telén mindkét tanítóképző végzős tanulói szintén a bányásztelepüléseken tartottak népművelő előadásokat. Közben megindult a jelöltek bábozásra való felkészítése, 1950-ben önálló bábcsoport alakult, melyet a Kocsis házaspár vezetett. A leány és fiú tanítóképző kórusa már a két iskola szervezeti egyesítése előtti esztendőben egyesült. Az így létrejött vegyeskarnak különösen 1949 után - valamennyi tanítóképzős tagja volt. Vezetője a nagytudású, fáradhatatlan énektanár, karmester, Bálint Ferenc. A fiatalok szinte gondolkodás nélkül követték Tuttit, merthogy maguk között csak így nevezték mesterüket. Az énekkar szinte minden versenyen fellépett, az elérhető díjak valamilyen előkelő fokozatával tért haza. Ezekben az években tudatosan terjesztették az úgynevezett mozgalmi dalokat, melyek a meghirdetett politikai változás elfogadtatását voltak hivatottak szolgálni. Tetszetős szövegük és dallamuk miatt az ifjúság gyorséin elsajátította és énekelte ezeket. Terjesztésükben jelentős szerepet játszott a városban a tanítóképző énekkara, illetve ifjúsága. Az énekkar több alkalommal adott önálló műsort a városban és a környék bányásztelepülésein. Ritkán fordult elő, hogy honoráriumért lépett fel. Ez alkalommal bevételét általában a diákok egy csoportjának megsegítésére fordította. A különböző politikai és államhatalmi szervek rendezvényeiken gyakran tartottak igényt az énekkar szereplésére. A szakmáját szerető, a nyilvános fellépést kedvelő karnagy a kéréseknek igyekezett eleget 107