Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÖNÁLLÓ TANÍTÓNŐKÉPZŐ (1922-1949)

intézet vezetését a főigazgató úr megbízásából 1948. június 25-én vettem át. A régi tanári testületből csak Szabados Jolán testnevelő és Kocsis Lajosné óraadó helyettes tanár maradt az intézetnél, továbbá két altiszt. A tanári testület szeptember elejére annyira kiegészült, hogy a tanítást megkezdhettük. Mivel gyakorlóiskolai tanítót nem kaptunk, a gyakorlóiskolát megszüntettük, a növendékek gyakorlati képzésére ugyanebben az épületben elhelyezett leány általános iskola III. és IV. osztályát vesszük igénybe, ez a két osztály a tanítónőképző épületrészében nyert elhelyezést." Az iskola tanári kara az államosítást követő első - 1948/49. - tanévben: Csiszár Albert, Csizmadia Irén, Jánoska Tiborné, Kapitánffy Kálmánné, Lipter M. Éva, Mogyorósi József, Simó László, Vágó Pálné, Kocsis Lajosné, Szabados Jolán és Rosta József. Az államosítás megtörténte után az iskola új neve: Állami Leánylíceum és Tanítónőképző Intézet. A fiú- és leányképző között - túl a közös igazgatón - jó kapcsolat alakult ki, annak ellenére, hogy a leányképző tanárai 3 személy kivételével új emberek voltak a városban. A tanárok jelentős része, bár kinevezésük csak az egyik iskolához szólt, mindkét helyen tanított. Többször tartottak közös nevelési értekezletet, de tantárgyfelosztásuk külön készült. Pénzeszközeiket is egymástól elkülönítve kezelték. Jogi különállásuk bizonyítéka, az is, hogy az 1948/49. tanév osztályozó értekezleteit, az érettségi vizsgákat is külön tartották. 1949. július 15-én a közös igazgató levelet intézett a vallás és közoktatásügyi miniszterhez. Ebben - többek között - az alábbiakat írta: „Az állami tanítónőképző épülete teljes, gyakorló iskolával múködő pedagógiai gimnázium elhelyezésére nem alkalmas egyrészt, mert romos, másrészt a második emeleten az állami leánytanulóotthonnak (internátus), földszintjén pedig a II. számú általános leányiskolának köteles az államosítási bizottság határozatának értelmében helyt adni. így az intézetnek saját használatára csak annyi helyisége maradt, amennyiben az 1948. évi elgondolás szerint kihalásra ítélt régi rendszerű tanítónőképző és leánylíceum működését 2-3 év alatt befejezhette volna. Külön szertára, tornaterme nincs, a gimnáziummal való közös használat órarendi problémákat és súrlódásokat okozott, ezért a fiúképző egyes helyiségeit a leányképző rendelkezésére bocsátotta a közös igazgató. A tanítónőképzőnek saját könyvtára is alig van. Csak a tanter101