Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Otthonteremtés, épületbővítés
ködő részleg pedagógiai vezetője kezdettől fogva Hetényi Bálint. Az intézmény főiskolává szervezése óta mindketten tiszteletdíjas igazgatók lettek. A hallgatóságnak szállást biztosító intézmény 1959 óta a diákotthon nevet viselte. 1971-ben nyerte el a kollégiumi címet és vette fel Kállai Éva nevét. Április 30-án névadó ünnepséget tartottak, melynek keretében hangverseny is volt. A főépületben lévő kollégiumi részben maximálisan 120, a Kossuth Lajos utcai épületben 60 személy volt elhelyezhető, azaz általában a hallgatók több mint 50 százaléka. A tanévek elején mindig „telt ház" volt, többek igényét kénytelen volt az arra illetékes bizottság visszautasítani. A tanév során - a kiköltözések miatt - fokozatosan csökkent a telítettség, üres helyek is előfordultak. A főépületben lévő szobákban 8-10 lakó nyert elhelyezést, a felújított Kossuth utcaiban jóval kedvezőbb volt a helyzet, mert itt maximálisan négyágyasak a szobák. Mindkét épületben a megfelelő környezet kialakításával, teakonyhákkal, háztartási gépek beszerzésével igyekezett a főiskola kulturált életkörülményeket teremteni. A hallgatók térítési díja - a felsőoktatási jogszabályokhoz igazodva - többször változott, de nem érte el a tényleges költséget. A kollégium működését jelentős állami támogatás segítette. A Kossuth Lajos utcában birtokba vett és felújított, korszerűsített épület nem oldhatta meg véglegesen a gondokat. Az új épület távolsága a főiskola oktatási épületétől tulajdonképpen nem okozott gondot, ezt maga az oktatási épület és az egyik szárnyban működő kollégium okozta, mégpedig két okból. A kollégiumi rész öt évtized után már valóban korszerűtlenné vált. Ugyanakkor útban is volt, mert területére az oktatási részlegeknek volt elengedhetetlenül szükségük. Az világosan látszott, hogy a város megfelelő telket nem tud biztosítani. Tulajdonképpen az érdekeltek sem igényelték. Kezdettől fogva úgy vélték, hogy az új létesítményt a már meglévő épülettel egy tömbben célszerű megépíteni, nemcsak azért, mert bizonyos járulékok (fűtés, szenny vízvezetés) itt már megoldottak, hanem azért is. mert az intézmény működését ilyenformán eredményesebbnek ítélték. Azt szorgalmazták, hogy a meglévő folytatásaként, a Batthyány Lajos utcában emelkedjék az új szárny. 1982-ben két tanulmányterv is készült. Az egyik szerint közvetlenül az utcai frontra kerülne az új épület, a másik szerint a főiskolával egy tömböt alkotó gyár támfalától elindulva fokozatosan csökkentve magasságát, míg végül az utcai frontra érve az ott lévő földszintes házakét érné el, tehát a közvetlen utcaképen nem változtatna. Világossá vált viszont, hogy mindkét elgondolás veszélyezteti az utca páros oldalán lévő családi házakat. A tulajdonosok többsége ragaszkodott megszokott környezetéhez és már a tervezgetés állapotában mindent elkövettek, hogy nekik ne kelljen mozdulniok. Közben véleményt nyilvánítottak a különböző hatóságok is, melyek illetékeseknek érezték magukat abban, hogy ilyen jellegű létesítmény helyének meghatározásában véleményt nyilvánítsanak, netalán jogszerű döntést hozzanak. Az Országos Műemléki Felügyelőség már 1981-ben kifejtett álláspontja szerint a tervezett létesítmény e területen teljesen idegenül hatna. Új épület létesítése helyett a szomszédos gyár épületét javasolja igénybevenni, mivel - indokuk szerint - az a távlatban úgyis kitelepítésre kerül e területről. A Városépítési Tudományos Tervező Intézet ugyancsak ellenezte a felmerült területen való építkezést. A városvédők is tiltakoztak a tervezett szanálás ellen, mert - szerintük - a régi „Kis-Léva" Esztergom településtörténetének jellegzetes része, maradványa, amelyet meg kell tartani. 96
