Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Politikai, társadalmi, szakmai szervezetek
POLITIKAI, TÁRSADALMI, SZAKMAI SZERVEZETEK A világháborút megelőző időszakban az iskola nevelőinek jelentős hányada vagy nem vett részt a napi politikai életben, vagy ott tevékenykedett, ahol az iskolafenntartó elvárta. A második világháborút követő esztendőkben a nevelőtestület mind nagyobb hányada kapcsolódott be a város politikai életébe már az államosítást megelőző években is. Elsősorban a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt, majd 1948 őszétől a Magyar Dolgozók Pártjának tagjaként. Az egypártrendszer fokozatos kiépülése után ismét szűkült a hivatalostól eltérő politizálás lehetősége. Erősödött az a törekvés, hogy az iskolákban is jöjjenek létre pártalapszervezetek vagy legalább pártcsoportok. Ez utóbbi létrehozásának a gondolata 1955 októberében felmerült az intézetben is, de a helyi párttagság alacsony száma miatt erre nem került sor. A felsőfokú tanítóképző létrejötte után megszaporodott azon oktatók száma, akik tagjai voltak a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). Ezzel egyidőben az ideológiai elvárások is határozottabban fogalmazódtak meg. A szakmai és politikai feladatok elvégzésének biztosítása, segítése végett 1959. szeptember 19-én 11 taggal megalakult az önálló pártszervezet. A következő korszakban meghatározó szerepet töltött be a főiskola életében. Evek során az oktatók jelentős hányada volt tagja, sőt a hallgatók egyre gyarapodó csoportja is. (1976-ban például 21 oktató, 1985-ben már 27 oktató és 6 hallgató, 11 gyakorlóiskolai nevelő.) Az 1989-ben megindult társadalmi-politikai folyamat következtében fokozatosan megszűnt. Működésének három évtizede alatt vezetői (titkárai) az alábbi oktatók voltak: Szupek Ferenc, Baranyai Sándor, Sántha Károly, Szilvay Gyula, Gyarmati Lajos, Molnárné Bauer Klára, Gaál Árpád, Dobó Attila, Süveges Mihály. Az egyedüli és önálló ifjúsági szervezet az intézetben 1959. szeptember 23-án alakult a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) néven. Alakulásakor az ifjúság kétharmada lett tagja. A későbbi években egy-két kivétellel valamennyien csatlakoztak. A felsőfok diákjai, hallgatói, korban, műveltségben különböztek a középfokú intézet diákjaitól, ezért tagjai kulturális életének, szórakozásának, egyéb tevékenységének szervezése nagyobb feladatot jelentett a választott vezetők számára, ugyanakkor nagyobb önállósággal is rendelkeztek elődeiknél. Erős érdekvédelmi feladatokat is elláttak. A szervezet vezetői, aktivistái részt vettek az állami oktatás programjának összeállításában, megvalósításában. Ez utóbbi jog gyakran haladta meg képességüket, feladatukat oktatóik segítségével tudták csak megoldani. Mindez oda vezetett, hogy sok esetben az ifjúsági szervezet eredményének tulajdonítottak olyan sikereket, melyeket az oktatók, azok szakmai csoportjai értek el. ahol az ifjúság csupán résztvevője volt a tevékenységnek. Tagjai évfolyamonként szervezett alapszervezetekben végezték az előírt vagy önként vállalt munkájukat. Az alapszervezetek és az egyének tevékenységét meghatározták a korszak ideológiai, világnézeti követelményei és az ebből adódó feladatok. A szervezet 1977. május 10-én felvette annak a Földes Lászlónak a nevét, akit az 1959/60. tanévben az intézet névadójának szemeltek ki. Az országban végbemenő folya85
