Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Külföldi kapcsolatok
elején már találkoztak egymással. Az első számú vezetők első találkozójára ugyancsak 1982 decemberében került sor Nyitrán. Ezt követően létrejött az együttműködést szolgáló első megállapodás, mely szerint tanévenként egy alkalommal kölcsönös hallgatói cserére kerül sor. A tanévek második felében féléves időtartamra 5 szlovák tanítójelölt utazik Nyitrára, onnan ugyanennyi magyar nemzetiségű Esztergomba. Az első cserére 1983 tavaszán került sor, de a megállapodástól eltérően Esztergomból 7 hallgató utazott Nyitrára. Azóta minden tanévben ismétlődik, de a létszámok és az időtartam szükségletnek és a lehetőségeknek megfelelően változnak. Az Esztergomból utazóknak a legszükségesebb a szlovák nyelvi ismeretek fejlesztése, míg a Nyitráról érkezők tökéletesen ismerik a magyar nyelvet, ezért jóval több idejük jut egyéb területen jelentkező igényeik kielégítésére. A két intézmény közti kapcsolat az első években kimerült a hallgatók cseréjében és a vezetők időnkénti formális találkozásaiban, annak ellenére, hogy Esztergom többször indítványozta annak bővítését. Évek múltával vált többrétűvé az együttműködés, a hallgatókon kívül oktatók is kerültek egymással közvetlen kapcsolatba, de úgy tűnik, hogy egyik fél sem ismerte fel a minden területen mélyreható együttműködésük fontosságát, melyet a közös történelmi múlt, napjaink - főleg nemzetiségi - gondjai viszont egyértelműen előírnak. A volt Német Demokratikus Köztársaságban lévő, nordhauseni tanítóképzővel ugyancsak 1964-ben kezdődött a kapcsolat, mely jogi rendezést a hatvanas évek végére nyert. A két ország kormányai közt létrejött egyezmény alapján az intézmények oktatói évenként összesen 14 napot tölthettek egymásnál, melynek költségeit a fogadó fedezte. Ez időt felhasználták a képzés javítása érdekében szerzett tapasztalatcserére, egy más kölcsönös tájékoztatására, előadások tartására. Mindkét fél arra törekedett, hogy azonos tárgyat oktató, lehetőleg azonos érdeklődésű 2-3 oktató utazzon egyszerre. Minden alkalommal mód nyílott a megfelelő partnerekkel való találkozóra és tanácskozásra, előre meghatározott feladattal. Esztergom több alkalommal nyilvános előadási és publikálási lehetőséget biztosított a partnerintézmény oktatói számára, amelyet ők kevésbé tudtak viszonozni. Kölcsönös megállapodás alapján együttműködés - az előzőek mellett - több területre kiterjedt és viszonylag nagy létszámú embert tett érdekeltté. A hetvenes években általában 4 német nyelvet tanuló hallgató utazott Nordhausenbe oktatójuk kíséretében, kéthetes időtartamra. Viszonzásul Esztergom minden alkalommal ugyancsak négy német diákot fogadott, azok közül, akik átlagosnál nagyobb érdeklődést mutattak a magyar kultúra, a népművelői tevékenység iránt. Évente a két ifjúsági szervezet képviselői is találkoztak, mely alkalommal a saját életükkel, a mozgalom gondjaival összefüggő gondolataikat cserélték ki. Nyaranként 30 német diákot és kísérőjüket fogadtuk két hétre, ugyanerre vállalt partnerünk is kötelezettséget. Ők a keretet minden évben kitöltötték, a tőlünk utazók létszáma hullámzó, általában alatta volt a lehetségesnek. A vendégeknek mindkét fél szállást, ételkészítéshez szükséges lehetőséget biztosított, egyébként mindenki önellátó volt. A vendégek Esztergomban tartózkodtak, de ellátogattak a közeli Budapestre, a Balatonhoz és a kisoroszi táborba. 80
