Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Az intézmény hallgatói
A konyha az iskola alagsorában volt. az étkező (ebédlő) pedig az épület keleti felében a magasföldszinten. A tanítói oklevelet szerzett tanítók elhelyezkedése az első két évtizedben megnyugtató képet mutat. 1964 márciusában kelt igazgatói jelentés szerint: „A végzett hallgatók elhelyezésénél általában nem jelentkeznek problémák. Némi nehézséget okoz viszont az esztergomi és a dorogi járásban lakó hallgatók munkábaállítása, mert itt nincs tanítóhiány. E nehézséget fokozza az a körülmény, hogy néhány lányhallgatónk esztergomi fiúhoz megy férjhez, és a városban vagy annak környékén kíván elhelyezkedni." Az első munkahely kijelölése a főiskola és a küldő illetve a fogadó megyék képviselőinek együttműködése révén történt. Az 1980-as évek második felében már - különösen Komárom megyében - gondot okozott a munkahely kijelölése, mely nem csupán a végzettek változatlan magas száma miatt következett be. hanem azért is, mert a fiatalok ragaszkodtak ahhoz, hogy lakóhelyükön vagy annak közelébe kapjanak állást. A gondot fokozta még az is. hogy a szülési szabadságon lévők helyét közben képesítés nélküli nevelőkkel töltötték be az iskolák, akiktől nem kívántak megválni, mert már ismerték munkájukat, és a levelező tagozaton már ők is a diploma megszerzése előtt álltak, vagy közben megszerezték. Tanítójelöltek a levelező tagozaton A jelöltek levelező tagozaton való oktatása 1961 őszén indult 28 hallgatóval. Ok az indulás éveiben a három bázis-megyéből kerültek ki. A későbbi években csatlakoztak az egyre népesedő táborhoz a Budapesten, a Fejér, a Győr-Sopron és a Veszprém megyében lakók is. Az 1970-es évektől - az országos átlagnál lényegesen rosszabb tanítói ellátottsága miatt - többségbe kerültek a Pest megyeiek, de tekintélyes létszámmal képviselték magukat a fővárosiak is. E hallgatók létszáma az 1976/77. tanévben 233, a következő esztendőben 293, ezt követően már 322. Mindvégig a szükségletet meghaladó létszámmal voltak jelen a Komárom-Esztergom megyében lakók. Kezdetben csak azok felvétele volt lehetséges, akik képesítés nélkül működtek az általános iskolában, nevelőotthonokban. A későbbi esztendőkben népes csoportot alkottak azok. akiknek munkakörük betöltéséhez szükségük volt valamilyen felsőoktatási intézményben szerzett oklevélre. Ezeknek zöme pártapparátusban, az ifjúsági mozgalom különböző területein, a vöröskeresztnél, a katonai jellegű polgári szervezeteknél, a Hazafias Népfront szervezeteinél tevékenykedett. Felvételi vizsgájuk megegyezett a nappali tagozatra pályázókéval. A tagozat fokozatosan és állandóan növekvő létszáma az intézménynek - a testvérintézményekhez viszonyítva - aránytalanul nagy terhelést jelentett. ezért az 1970-es évek végén szükséges volt a zsámbéki tagozat segítségére is. Átveszi az I. és a II. évfolyamból a Pest megyében lakókat. Több alkalommal terjedt el olyan „hír", mely a tagozat megszűntetését vetítette előre, de ennek ellenkezője történt. Tulajdonképpen társadalmi igényt elégített ki. viszont nem minden tanítóképzőt terhelt azonos mértékben. 58
