Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Az intézmény oktatóinak tudományos és művészeti tevékenysége

kéltség hiánya. Aki kutat, épp olyan oktató marad, mint aki nem végez ilyen munkát. Rosszak a tárgyi feltételek (kevés a pénz, kevés a segéderő, a tanszéki szobák zsúfoltak stb.). Nagy az elfoglaltság, (sok a közéleti munka, különösen vidéken), nincs szakmai irányítás, kevés a publikációs lehetőség (különösen vidéken). A fenti megállapítások ellenére a főisokla oktatói és a gyakorlóiskola nevelői több mint három évtized alatt mintegy ezer tanulmányt, cikket írtak, publikáltak. Többen önálló kiadvány szerzői is. Ez igazolható azzal az irodalmi jegyzékkel, mely a Kiskönyvtár sorozat I. és 15. kötetében látott napvilágot. A jelzett írások javarésze az országos és helyi kiadványokban, folyóiratokban, újságokban olvasható. Az intézmény az alábbi kiadványaiban biztosított publikálási lehetőséget: A Tanulmányok évekig Esztergom városának egyedüli rendszeresen megjelenő kiadványa volt. Erről a Végrehajtó Bizottság 1977. október 20-án tartott ülésén a következőképpen nyilatkozott: „Az egyetlen, immár kilenc számot megélt városi kiadványt a tanítóképző főiskola adja közre. Nagymértékben járulva ezzel hozzá a neveléstudományi műhely kialakulásához." Megjelent összesen 27 alkalommal. A Kiskönyvtár első száma 1964-ben jelent meg. az utolsó, sorrendben a tizenötödik, 1992-ben.' A FEB a tanár- és tanítóképző és óvónőképző főiskolák felvételi előkészítő bizottságainak módszertani kiadványa. 1978-tól nyolc alkalommal jelent meg. Alapította az esztergomi főiskola előkészítő bizottsága. Az ország valamennyi pedagógusképző felsőfokú intézményében született cikkeknek biztosított megjelenési lehetőséget. Gyakorló Levelek. A tanítóképző főiskolák és óvónőképző intézetek 1981 tői 1991ig megjelenő közös kiadványa. A felvételi előkészítésben részt vett oktatók és középiskolások kézikönyve magyar nyelvtanból, irodalomból, történelemből és matematikából. Valamennyi megjelent hat-hat alkalommal. Az intézmény kiadványai az 1990-es évek elején megszűntek. Valamennyit Gábris József szerkesztette. 1992-ben jelent meg Müllerné Seres Ágota A Vitéz János Tanítóképző Főiskola története című munkája. Az oktatók közül többen - alkalmanként - szerkesztői munkát is végeztek. Erről a tevékenységükről a már említett Kiskönyvtár sorozatban esik szó, és arról is. hogy milyen kéziratok, kisebb-nagyobb terjedelmű fordítások készültek az évtizedek során. A segédletek, jegyzetek írása a főiskolává történt átszervezés után indult meg nagyobb méretekben. A művészeti tárgyak (ének, rajz) oktatóinak alkotói tevékenysége nem kötődött az egyes tervidőszakokhoz. Ok elsősorban egyénileg, inkább saját elképzelésük szerint végezték munkájukat. 1961. november 7-én emlékművet helyeztek el az intézet folyosóján, melyet Végvári János tervezett és Czuczai József kovácsművész készített el. 1962 tavaszán megyei képzőművészeti kiállítás volt az intézetben. 1964-ben helyezték el a kertben a „Vízbelépő lány" szobrát, melyet Kues Béla szobrászművész készített, kinek az előző évben Végvári Jánossal közös kiállítása volt az intézetben. A kiállító oktatók rendszeres tárlatvezetést végeztek, ahol a jelölteket a művészetek világába igyekeztek bevezetni. A következő évtizedekben a művészoktatók száma is szaporodott, mindannyiuknak emlékezetes maradt első nyilvános bemutatkozásuk. Az ő tevékenységükről a már előbb 49