Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - A képzés tartalmi kérdései
Gyakorlati képzés A gyakorlati képzésre a szükséges elméleti ismeret megszerzésével párhuzamosan került sor. A teljes tanulmányi idő alatt mindig jelen volt és - különösen a középfokú képzés korszakában - központi helyet foglalt el, mely egybekapcsolódott a hivatásra neveléssel. A középfokú képzés korszakában, de jó ideig a felsőfokon is a jelöltek a gyakorlóiskola egyéni látogatásával kezdték a pályára való felkészülést. Az illetékes szaktanár beosztása szerint figyelték a tanító tevékenységét, közben jegyzetelték a látottakat. Az óraközi szünetekben a gyermekek között tartózkodtak. Ez lényeges volt azért is, mert így oldódott feszültségük, mely szinte természetszerűen volt fellelhető valamennyiüknél. Segítettek a tanítónak a tanórai foglalkozások előkészítésében. Részt vettek mindazon tanórán kívüli foglalkozáson, programon, mely hospitálásuk (látogatásuk) idejére esett. Félévenként legalább egy alkalommal tartózkodtak a gyakorlóiskolában, melyet igyekeztek minden időben a képzőhöz közel eső épületben elhelyezni, sőt. ha lehetséges volt, azzal egy fedél alatt. Ez fegyelmező hatással volt a jelöltekre, hiszen igen gyakran közvetlen kapcsolat alakult ki a „kistanító" és a gyermekek között. Ebben az esetben a kistanítók a gyakorlóiskola nevelői számára is állandóan kéznél voltak, bármikor felkérhették őket valamilyen - az oktatást, a képzést segítő - munkára, amely elől nem illett kitérni. A felsőfokú korszak első éveiben még éltek a középfoktól örökölt hatások, de fokozatosan lazultak a kapcsolatok, egyre konkrétabban határozták meg a tantervek azt, hogy a hallgatóvá előlépett jelölt mire kötelezhető a gyakorlóiskolában. Akadtak oktatók. akik nem szívesen fogadták a jelölteknek az óráról való távolmaradását. Természetesen továbbra is bevonták őket a gyakorlóiskola tanórai és órán kívüli tevékenységébe, az ifjúsági szervezetben (úttörőmozgalom) végzendő munkába. Volt időszak, amikor a végzős évfolyam testületileg vett részt a gyakorlóiskola nevelőinek szakmai megbeszélésein. Egyéni felkérés alapján segítettek a versenyek, ünnepélyek lebonyolításában. Később a csoportos látogatások kerültek előtérbe, melyek minden alkalommal egyegy főiskolai tantárgy keretében történtek. Az egyéni látogatás során és most is megfigyelési szempontokat kaptak a jelöltek, melyeket később - ugyancsak a tárgyhoz kapcsolódó szemináriumi órán - elemeztek, megvitattak. A tanítási óra vezetésére már az előkészület idején mintatanítást láttak, melyet a gyakorlóiskola valamelyik nevelője végzett. Ezt a jelöltek számára is érthető előkészítés előzte meg, majd a látottak közös elemzésével történt egy-egy foglalkozás lezárása. A megfelelő előkészítés után következett a jelölt óravezetése, tanítási gyakorlata, melyet ugyancsak előkészítés előzött meg és közös elemzés zárt. A jelöltek tanításai a gyakorlóiskolai nevelő, a tárgyban érdekelt oktató és 10-12 jelölt jelenlétében történtek az órarendben erre biztosított időben, mely általában heti három óra volt. A hallgatók ekkor tanítványai és munkatársai voltak az általános iskolának E tanítások körülményeit sokszor szabályozták, átalakították, egészen odáig, hogy csak a gyakorlóiskola nevelője vett azon részt. A hetvenes évekre ugrásszerűen megnövekedett a jelöltek által végzett gyakorló tanítások száma, a gyakorlatot kézben tartó nevelők terhelése. A helyzet javítása érdekében már 1972-ben felmerült annak szükségessége, hogy valamelyik városi általános iskolát is bevonják a képzésbe. Fél évtized telt el, mire a gondolatból valóság lett. Az 1977/78. tanévben a jelöltek egy része a Petőfi Sándor Általános Iskolában gyakorolt, de 28
