Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon
A szlovák tanítók képzése tehát 1972 őszétől az esztergomi intézmény feladata lett, mely ekkor ehhez sem megfelelő tapasztalattal, sem tantervvel, sem a szükséges irodalommal. könyvtári anyaggal nem rendelkezett. Nagy gondot jelentett az oktató biztosítása, szerencsére Porubszki Mária vállalta. Ilyen előzmények után. ilyen körülmények között egy harmadéves és két első éves hallgatóval indult meg szeptemberben a nappali tagozaton a szlovák tanítók képzése. A következő években levelező tagozaton is megkezdődik képzésük, sőt lehetővé válik a már működő tanítók számára kiegészítő diploma szerzése is. Az időtartam mindkét tagozaton azonos a magyar nyelvű tanítójelöltek képzési idejével. Három, majd 1990-től négy év. A megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása mellett már az indulás évében gondolni kellett a megfelelő létszámú hallgatói utánpótlásra is. melyről rövidesen kiderült, hogy nem könnyű feladat. A főiskola képviselői, a képzés felelősei kezdettől fogva igénybe vették a megyék sajtóját is, azokon a területeken, ahol szlovák nyelvű lakosság él. Közvetlen kapcsolatot alakítottak ki Békés, Borsod, Komárom, Nógrád és Pest megye művelődésügyi osztályaival, e megyék területén működő magyar és szlovák nyelvű középiskolákkal. A főiskola képviselői a kezdetektől személyesen keresik meg tanév közben ezeket az iskolákat. E személyes kapcsolatok kiépülésének köszönhető, hogy a szükséges hallgatói létszám jelentős hányadát sikerült a tanévek során biztosítani. Evek múltán bebizonyosodott azonban, hogy a területen való esetenkénti megjelenés nem elegendő a jövendő hallgatók felkutatásához. Olyan döntés született, hogy az érdeklődőkkel középiskolás koruk kezdetétől közvetlen kapcsolatot szükséges kialakítani és felkészíteni őket a felvételi vizsgára. A Művelődési Minisztérium 1980 decemberi állásfoglalása szerint: „Ez felveti a felvételi vizsgára való felkészítés szükségességét, valamint a közoktatási és képzőintézmények kapcsolatrendszerének erősítését. ... Meg kell vizsgálni a nemzetiségi szakra jelentkezők felvételi vizsgára történő előkészítésének lehetőségét." A helyzet felismerése és a fenti állásfoglalás új lépés megtételére ösztönözte a képzésben érdekelteket. 1982-től minden év január-február hónapjában a képzésért felelős és a munkájukat támogató személyek - önként vállalt munkával - összegyűjtik azon első osztályos középiskolások nevét, akik az általános iskolában tanulták a szlovák nyelvet. Levélben keresik fel őket. Ha érdeklődnek a tanítói pálya iránt, négy éven át segítséget kínálnak nekik a felvételi vizsgára való felkészüléshez. A tanulók felkutatása különösen az első években volt eredményes, amikor a megyék is segítették ebben az intézményt. Íme néhány adat e tevékenység első éveiből: a megkeresettek száma 1982-ben 187, 1983-ban 152, 1984-ben 202. 1985-ben 97. A középiskolásoknak alig fele válaszolt az őt megkereső levélre. Ezeknek is csupán kisebb hányada készült tanítónak, illetve kívánta igénybe venni a felkínált segítséget. A középiskola befejezéséig számuk többször változott; lemorzsolódtak. de egyesek később ismét jelentkeztek. Tanév közben több alkalommal kaptak szlovák nyelvű feladatot, melyet a megoldás után visszaküldték. Közülük ugyancsak 1982 óta többen vesznek részt pár napig tartó bentlakásos nyári és évközi előkészítő táborban. Az itt megjelentek száma 1982-ben volt a legmagasabb, ekkor 35 fiatal élt a felkínált lehetőséggel. A következő évben csökkent a számuk, de 1984 és 1985-ben már 20 fölé emelkedett. A résztvevők száma később is hullámzó, csökkenő tendenciát mutatott. E táborszerű felkészítés a főiskola területén történt, melynek 15
