Füvessi József [összeáll.]: Az Esztergom-Búbánatvölgyi Kerek-tói vízfolyásra telepített tavak felújításának és az esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapításának és működésének története

Azt nem lehet érzékeltetni, azt látni kellett, milyen boldogsággal örültünk a csodálatos első szülöttnek... Az új, a mi tavunk ünnepélyes felavatása 1973. április 4-én volt. Az örvendező horgászokon kívül jelen voltak a MOHOSZ részéről Schrench Pál főkönyvelő, a Labor MIM részéről Czupi Károly vezérigazgató, Lázár József igazgató, a Marógépgyár részéről Hazai Jenő igazgató, Lenger Antal főmérnök, a tervek készítői, városi érdeklődök. Feltűnően sokan voltak a horgászok családtagjai. Az út és a tópart közötti sík füves területen padok, asztalok elhelyezésével, tűzrakó hely kijelölésével, italsátorral vártuk a vendégeket. A tűzrakó helyeken már lobogott a tűz, főtt a jó illatú halászlé és nagy forgalmat bonyolított az italsátor. Jöttek a vendégek derűsen, örömre váró arccal. A gépi zene vidám dalokkal fogadta a látogatókat, az ünneplőket. (A vendégvárás eszközeit - asztal, pad, étkészlet stb. - a közeli KISZ tábortól /Patkó Öcsi/ kaptuk térítésmentesen.) Nyolc órakor a tó „keresztapja" Schrench Pál rövid, ünnepélyes avató beszéde után pezsgőt bontottunk, amelyből pár kortynyit a tóba öntöttem és kérésemre „első szülöttünk" a MINI-tó nevet kapta. Miután a pecások megitták pezsgőjüket, a továbbiak során horgászással ünnepeltek. Aki az első halat kifogta - Hegedűs István - jutalmat kapott. Tagjainkat és a nagy számú - kb. 200-220 fős - vendégsereget halászlével ajándékoztuk meg, és késő estig szórakoztunk. Boldog, örömteli nap volt, legalábbis nekem az. A tó adatai: a tárolt víz mennyisége 30-32000 m

3 között változik az időjárás függvényében. Átlag mélysége 1,4 m. A Barát-zsilip rendszer vasbeton építmény betét-táblás szintszabályozással, energiatörő ládával. A túlfolyó vizet 0 80 cm beton kútgyűrű csatorna a gát alatt vezeti el. JTFN A JAVA.. Emlékiratomban korábban utaltam a Kerek-tói huzavonára, közbenső, sokszor ellentmondó nyilatkozatokra, intézkedésekre. Ez volt a jellemző a továbbiakban is. Most, hogy már kezdett körvonalazódni a Kerek-tó kialakításának lehetősége, a Parkerdő igazgatósága is fantáziát látott benne, ezért a korábbi álláspontjával ellentétesen nyilatkozott, ingadozó magatartást tanúsított. 1968. június 3-án a Mezőgazdasági- és Élelmezési Minisztérium Erdészeti Főigazgatóságának képviselője, a Pilisi Parkerdő igazgatója, a városi tanács elnöke - ellenzésemet figyelmen kívül hagyva - az alábbi jegyzőkönyvi megállapodást szövegezték meg: „... a felek egyetértésben úgy foglalnak állást, hogy a Kerek-tó terület erdészeti kezelésben lévő részének átadására, a korábbi lemondó nyilatkozatok figyelembevételével a VB elnökével állapodnak meg, ki lesz a teljes terület kezelője." Aláírás előtt ellenzésemet jegyzőkönyvben rögzítettem. Ezzel a jegyzőkönyvvel felkerestem a NIM miniszterét, Lévárdi Ferencet és kértem segítségét, közbenjárását. Telefonon felhívta a MÉM Erdészeti Főosztályának vezetőjét és kérte, hogy fogadjon. Néhány mellettünk szóló mondattal érvelt és kedvező megoldást kért. Innen az előbb említett főosztályra mentem, ahol az előadó kilátásba helyezte, hogy ha egy mód és lehetőség mutatkozik, mi kapjuk meg a terület kezelői jogát. Remélte nem kap más irányú utasítást. A Városi Tanács elnöke a tóterület használati jogát TB. 22/1969 sz. leiratában egyesületünkre ruházta. Leiratában arra is kitért, hogy ha az alatta elterülő tó is megvalósul, úgy a Kerek-tó kezelési jogát is ránk ruházza. E fejleményekről hamarjában tájékoztató levelet küldtem mindazoknak, akik megígérték segítségüket. Időközben sikerült elérnem, hogy a 15