Füvessi József [összeáll.]: Az Esztergom-Búbánatvölgyi Kerek-tói vízfolyásra telepített tavak felújításának és az esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapításának és működésének története

bocsásson ki az egyesület „Tóépítési jegy"-et. Ez azért is jobb volna, mert a tavak így még inkább a mieink lennének, senki mással nem kellene munkánk eredményét megosztani. Miután ismertettem a megvalósítási javaslatomat: a kibocsátás feltételeit, jegytulajdono­sok jogait és kedvezményeit - a közgyűlés megtárgyalta és elfogadta azzal a kikötéssel, hogy a jegy névértéke - ára - 50 Ft legyen, a jegy vétele nem kötelező, önkéntes. A későb­biek folyamán a jegytulajdonos tavi horgász területi jegyének árában a jegy(ek) értékét vegyék figyelembe, azaz a területi jegy árát ennyivel csökkentsék, a tóépítési jegy egyidejű bevonásával. A tóépítési jegy másra át nem ruházható, tagsági viszony megszűnése esetén az ára vissza nem követelhető. (Melléklet: 313. és 314. sz. jegy) Telt-múlt az idő. Már 1967 októberét írtuk. A tőzegkitermelés sokszor hetekig szünetelt. Az ellenérdekelt felek különböző, egymásnak ellentmondó nyilatkozata, intézkedése miatt, így hátráltatva tó kialakítását. Ezt a pangó időt használtam fel arra, hogy tiszténél, beosztásánál fogva tehetős szemé­lyekkel megértessem és elfogadtassam tóépítési tervünk megvalósításának szükségességét. így sikerült megnyerni ügyünknek dr. Lévárdi Ferenc (gimiben osztálytársam, mellet­tem ült) nehézipari minisztert, dr. Pékh Gyulát (esztergomi diáktársam) az Országos Vadá­szati és Halászati Felügyelőség főigazgatóját, Nemeslaki Tibort, a VASAS Szakszervezet országos elnökét, Kroszner Lászlót, a Megyei Tanács elnökét, valamint a Megyei Pártbi­zottság elnökét (az Ő nevét sajnos elfelejtettem) stb., akik megígérték segítségüket és idő­közönkénti tájékoztatást kértek ügyünk állásáról. Az előzőekben említett „illegális" haltelepítéssel kapcsolatban a Megyei Mezőgazdasá­gi Osztály vezetője (továbbiakban Mg. Ov.) kifogással élt, mégpedig: ...ha tavasszal a tőzegtermelés folytatódik, a telepített halállomány veszélybe kerül azáltal, hogy a munka­gép-kotró felkavarja a vizet és iszapos tőzegmorzsás lesz, ami eltömíti a halak szilványát és elpusztulnak. A tavat le kell halászni - szólt az utasítás. A megyei halászati felügyelő vagy nem tudott, vagy nem akart nyilatkozni a tőzegmor­zsás víz élettani hatásáról. Az utasítás végrehajtását, egy egész délutánt kitöltő vitatkozás árán sikerült kivédeni. Sajnos, vezetőségi tagjaink cserbenhagytak a tárgyaláson: különféle kifogással eltávoztak. A vita végül úgy zárult, hogy vállaltam a Középső (Mini)-tó mielőbbi megépítését, ad­dig viszont a hal a Kerek-tóban maradhatott. Azt is sikerült elérnem, hogy mindettől füg­getlenül a Kerek-tóban folytathattuk a horgászatot. A megyei Mg. Ov. nem hogy segítette ügyünket, de sok esetben mindent elkövetett annak érdekében, hogy a tó ne épülhessen, ne valósulhasson meg (valószínűleg Farszky et. hatására). A megyei Mg. Ov. felkérésére a Természetvédelmi Hivatal a már érintett területen túl nem engedélyezte a tőzeg további kitermelését, azzal az indoklással, hogy a völgy felső, déli területe védett, az ott tanyázó villás ugrópók, valamint a triász vagy jura-korból meg­maradt, egyedül itt honos védett növény védelmében. Mi mást tehettünk, tudomásul vettük. KLL AKLADÁLWZ - \C\JP 13

Next

/
Thumbnails
Contents