Füvessi József: Számadás 1945-2004

7 A front után az Esztergomi Hajós Egylet 1907. tagja lettem. Különféle fiatal politikai szervezet - Disz, Madisz, Szim stb., igyekeztek a vízi életet fenntartani, több-kevesebb sikerrel. Az Egylet életében nemigen tudtam aktívan részt venni, mivel d.e.a két fiú és lány gimnáziumban tanítottam. Délután az énekkarokkal foglalkoztam, ugyanekkor szerveztem a Balassa Bálint szalonzenekart. Mindez csaknem az egész időmet lefoglalta. / De azért, ha adódott alkalom, vízre szálltam. / 1948-ban a munka ünnepének színesebbé és változatosabbá tétele érdekében javasoltam: rendezzünk Vízi karnevált a Kis-Dunán. Az akkori vezetőség nem fogadhatta el - ha jól emlékezem a névre - Steiner agit.prop elvtárs ellenzése miatt. / Kapitalista szórakozás / 1950-ben az Esztergomi Szerszámgépgyárban helyezkedtem el. A gyári szakszervezet szakosztályaként evezős szakosztályt szerveztem meg. A működő szakosztály vezetőjeként javasoltam a gyár vezetőségének: a májusi-i ünnepség megnyitójaként rendezzünk vízi karnevált ápr. 30-án este 9 órai kezdettel. A gyár vezetősége örömmel fogadta és támogatásról biztosított. 1951-ben nemcsak a rendelkezésre álló szakosztályi, hanem magán személyek hajóit is színes krepp papírszalagokkal, zöld gallyakkal, lampionokkal díszítettük fel. 21 órakor rakétajelzésre megindultak a hajók a víz sodrásával. A lampionokban égő gyertyák fénye, mint vízre szállt kis csillagok ringatóztak a víz tükrén. Az ünneplő nézők tapssal fogadták az érkező hajókat. Az első hajóban Szalay Jenő — a gyár KISZ titkára - a „Valahol a Volga mentén és a Volgai hajósok" dalát énekelte Lukács Géza harmonika kíséretével. Az első KARNEVÁL sikeres volt, a nézők örömüket fejezték ki tapsukkal és közbe kiáltásukkal. Sokan gratuláltak az ötlethez. Azóta minden évben megrendezik a karnevált. 1960 VASAS Horgász Egyesület alapítása, Bábánat-völgyi tavak létesítése. A SZIM Marógépgyárban sok munkatársam horgászott. Általában hétfőn, ebédidőben egy asztalhoz ültünk és panaszkodtunk, hogy szombat-vasárnap nem, vagy csak igen kevés halat tudtunk fogni a Dunában. Amit fogtunk is, legtöbbször visszatettük a folyóba, mert ehetetlen volt petróleum-szaga és íze miatt. A víz felszínén széles sávban vastag olaj és kátrány-lepedék úszott. A Duna-menti gyárak, üzemek - Neszmély-i olajfinomító, a Komáromi-i hajójavító, a Dorog-i szén lepárló stb., derítés nélkül engedték a Dunába a mellékterméküket, szennyvizüket. Egyik ilyen „panasznapon" javasoltam pecatársaimnak: alapítsunk horgász egyesületet. Elgondolásom szerint a gyár segítségével jobbra fordulhat sorsunk. Azért is javasoltam, mert a korábban ismertetett evezős szakosztály esetében - komoly támogatást tapasztaltam.