Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

lonczay képviselőt küldötte ki Esztergomba, kivel egyetemben én hivatalomnál fogva, mint megyei főorvos közreműködtem. A tettesek a megye börtönében várják ítéletüket. 1866 april havában: a Pesti Szegény Gyermek Kórház felsegítésére kibocsátott, és nekem - főorvoshoz - küldött 14 sorsjegyet elárusítottam. 1866 august 21-én magánlevélben felszólíttattam Majer István kanonoktól - mint a Sérült harcosokat segélyző egylet elnökétől - ezen egyletbe belépésre, egyszersmind gyűjtő és bizottmányi tagnak megválasztásomról értesít. Az alapszabályokat a levélhez mellékeli. A pesti főügynökség az Általános triesti-biztosítás érdekében felajánlotta a bizalmi orvosi állást Esztergom és vidékére 1866 novemb 28-án, de csak később küldi a diplomát. 1866 novemb havában Jekelfalusy Vince püspök a Scitovszky prímás exequiéjére eljött Esztergomba, engem is meglátogatott és őszintén a múlt időkről beszélt. Massa Elek sógoromat dicséretesen felemlítette. Ekkor Győző fiam II. elemibe, Ernő I., Elek IV. latinba jártak. 1867 febr 18-án Esztergom megyének díszküldöttségével Győrbe a kinevezett hercegprímás Simor János úr üdvözletére mentem. 19-én volt a fogadtatás és utána a visszaindulás Esztergomba. A koronázást mint minden magyarra nézve nagy nevezetességű tényt, fölötte Koronázás nagy becsben tartani az atyámtól tanultam, ki gyermekeibe oltotta ennek nagy fontossága iránti érzéket. A koronázás alkalmával esküszik meg a fölséges M. Király a nemzet törvényeinek megtartására és ígéri, hogy azok szerint fog uralkodni, és innen e ténynek magasztossága a szabad magyar nemzet előtt. Azért 1867-ben a Nemzetnek és Királyának ezen nagy ünnepélyén - ama ezreknek az ország fővárosában való megjelenése közt - voltam én is, serdülő két lányaimmal, Oktáviával, Adéllal és kisebb fiaimmal, Elekkel és Ernővel. Gróf Károlyi István koronaőr megmutatta a koronázásnak napja után a Várbeli budai főtemplomban a Koronát, melyet még Ernő fiamnak kezibe is adott azon atyai figyelmeztetéssel, hogy „erre egész életén át emlékezzék!" Mint rendes megyei főorvos a megyét 1860 decemb 12-től egészen 1867 april végéig, és így hét évig szolgáltam híven, lelkiismeretesen és nagy önfeláldozással, kivált a cholera és a marhavész ideje alatt, mert ekkor gyakorta kellett faluzni, majd minden nap más községbe menni, időszaki jelentéseket csinálni, mert Dr. Lipthay párkányi járási orvos betegnek jelentette magát és a cholerásokhoz nem mehetett. De ezen rendkívüli tevékenységemet háttérbe szoríto 'a a hízelkedés, meVeget ert megyei hivatalom 91