Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
mentaris kormányformát követelte, és nem tartotta törvényesnek az adókivetést, mint ezt az országban majd mindenütt a hazafiak megtagadták. Én is úgy tettem, és mi volt következménye, hogy a provisoricus kormány - a magyar cancellar - megrendelte a katonai executiot, és így nekem 20 katonát szállásoltak be a házamba, majd minden szobáimat elfoglalták és engem gyermekeimmel kiszorítottak; a katonákat élelmezni és házamban tűrni kellett - ez tartott 6 napig, egyszer elmentek gyakorlatra, és utánuk a kaput bezártam kulccsal és riglivel, midőn visszaérkeztek, nem jöhettek be, felfeszítették a kapumat, betörtek és ismét elhelyezkedtek - de már ez mégis sok volt! Kifogyott a türelmem és az adót megfizettem, miért a katonákat rögtön tőlem elszállásolták máshová. Biz' ez nagy áldozat volt, melyet a hazafiságnak hoztam! Sajnálom, mert vele leginkább a finom érzésű nőm volt sújtva, kinek úgyis kijutott elég az élet küzdelméből. A magyar provisorium alatt a párkányi járásban két fizetéses járási orvos volt; a kormány rendeletéből egyet meg kellett szüntetni, gróf Forgách administrator nem akarta az ódiumot magára venni, és megkérdezett engem megyei főorvost - hivatalosan, és felhívott a véleményes jelentésre. Én sem az egyik, sem a másiknak sem barátja, sem rokona nem voltam, és így igazságos akartam lenni irányukba. Dr. Reviczky Antal 1842-től - mikor a pesti egyetemen doctorrá felavattatott - szolgálta a megyét, mint rendes megyei központi orvos 1848-ig, ekkor ugyanily minőségben a párkányi járásba áttétetett, hol a megyét az újabb organisatióig szolgálta. Dr. Lipthay János fiatal orvos csak 1856-ban graduáltatott és 1858-ban lépett szolgálatba és így csak négy évet töltött itt. Az előbbi Esztergom megyei, a másik bécsi születésű, és így az öregebb mellett nyilatkoztam. Nem volt véleményemmel megelégedve a gróf administrator és újólag 1863-ban hozzám fordult azon kéréssel, hogy a kettő közül melyik teljesíti jobban kötelességét, és ki van hátrálékban jelentésekkel. Itt már nem lehetett elhallgatni a valót, mely Lipthay előnyére dőlt el. De e tényért, hogy mind a kettőnek igazságot szolgáltattam, mind a kettő neheztelt. Talán az egyik élő még most is! Sőt az administrator úr is, ki azt nyilvánította „Én olyan főorvost óhajtok, ki úgy referál mint én óhajtom!" Üldözött és megbuktatott, de ismét kibékült. Quo quisque est major, magis est piacabilis irae, et faciles motus mens generosa capit. 3 3 Esztergom megye párkányi járásában 1850-ik évig gyógyszertár nem létezett. Krotky Vince iskolatársam és fiatalkori jóbarátom - az esztergomi kanonok K. Józsefnek testvérbátya - ezen évben az akkori pozsonyi helytartótaMinél nagyobb valaki, annál könnyebben enyhül a haragja, hiszen a könnyelmű tetteket a nagylelkű ész megérti. (Ovidius: Tristia. III. 5.) 88
