Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
Ez évben a choleranak több áldozatai is lettek. 1855 juli 1-én Krautman püspök szintén e kórban halt el. Tanácskozásra én is meghívattam, nem volt segítség! Kollár Magdolna (Meszénáné) Bényben typhusban veszett el juni 1-én. Rokonom, Lakner Géza 18 éves korában august 18-án szintén cholerában halt meg Esztergomban. A megelőző évben is súlyos cholera, typhus, vérhas eseteire emlékszem: 1854 novemb hóban: Lang Fáni 17 éves Cholera Asiatiunba esett Vizivárosban. Szemei mélyen szemgödrökbe beesve, a végtagok jéghidegek, hideg izzadás, sávos hányás, vizeléshez hasonló hasmenés, gyomorfájás, ikra görcsök, gyors érverés. Ez volt a kép - azt akkor epemirigynek nevezték -, mely ellen Doveri port 3 2 és másokat adagoltattak. Járvánnyá fajult e kór. Meggyógyult, ma is él. Ez évben a Lakneréknél a 13 éves fiút, Wimmer Imrét decemb 6-tól gyakori deliriummal összekötött typhusban szerencsésen kezeltem. August 22-től septemb 22-ig Julcsa nővérem, Birkés Endréné Gallóban vérhasban súlyosan megbetegedett. Nevezetteket többször meglátogattam és orvosi tanácsommal hozzájárultam szerencsés felgyógyulásukhoz. Kissé áldozatomba került, mert ez időben báró Lugresty családhoz Karvára is kellett zarándokolnom a kis Antalkákhoz, egyiknek rheumaticus szemlobja, másiknak, a hétévesnek két hóval korábban heveny kütegje volt. A báróné - született gróf Eszterházi Stefánia - igen kedves és magas míveltségü hölgy volt. Sajnáltam, hogy 1855 august 29-én Karvát örökre elhagyták. Iskolatársam, az idősebb Dr. Röszler Antal - Márianosztrán a Szürke Szüzek által gondozott állami fegyházban háziorvos - 1854-ik évben csorvás lázban ágyban fekvő és munkaképtelen volt, részint hozzá, részint az intézet betegeihez hívattam. Szívesen mentem a jó és szelíd collegámhoz, kit - öregebb külseje és talán kora miatt is - nagyobb respektusban részesítettünk már az iskolában is, mint mást. Vele hamar végeztem, Gastrius-láza ellen Rheumos Chininnel rendes diétát és pihenést az ágyban rendeltem. Átmentem az intézetbe, itt belépésemkor már rendet és fegyelmet tapasztaltam. A női fegyencek egyedül a Zárda Szüzek alá vannak rendelve, több szobát, az étkezési és dolgozó szobákat megmutatták és végre a betegek termeibe jutottunk. Mindenütt tisztaságot, gondos betegápolást és szelíd bánásmódot tapasztaltam. Megvizsgáltam sorra a többnyire külbajokban szenvedő nőket és azoknak egyszerű, leginkább úgynevezett házi szereket rendeltem, rendeléseimet közvetlenül a főnöknéhez irányoztam, kinek szokásom szerint behatóan magyaráztam meg minden egyes tennivalót, ekkor nem csak folyton élesen szemébe néztem, hanem hogy minden szavamat tisztán érthesse, mindig közelebb mentem hozzá, söt kezét is megfogtam. O ezt illedelmes hátrálással elkerülni iparkodott, de én beszédem hevében mindig újból közelebb jutottam, már az ópiumot tartalmazó gyógyszer 84