Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
A nép hullámzott, az ostromot kiállott városrészeket és a rombolásokat nézni; a plébániába betértünk, az öreg jó plebánus Reiter tragicomikusan elpanaszolta, hogy egy berohanó honvéd őt is szuronyával megsértette, és mellén látszó csekély szúrt sebre mutatva így szól: „Lássa az ártatlan vér itt folyt ki". Megvigasztalva elhagytuk és hazatértünk, a látottak fölött még soká borzadást érezve. Hiába: a '48 rontott, bontott, újat teremtett. Én gúnyosan hallgattam a többnyire nagyított szerencsés korszak történeteit, és kevés figyelemre méltattam, de barátom és jeles ügytársam, az egyetemi tanár Dr. Arányi Lajos róla egy könyvecskét írt 1846-ban, melynek humorisztikus tartalmát még most is érdekkel és tanulsággal lehet olvasni. 2 9 Lemond- A kanonokházakban a beteg katonák fölvétele a politikai és budapesti megtam remé- változott viszonyoknál fogva beszüntettetvén, a betegek részint elbocsátattak, nveimről részint magánházakba is elhelyeztettek. Szóval a tábori kórház feloszlott, és azért áthelyezés által a túlsó házak, a város felé néző kanonikális házak lassan kiürültek. Mit én mindenképp elősegíteni törekedtem, minden rendelkezésemre álló módok és eszközök által, hogy a helyükből kiszorított, vagy helyüket önként elhagyott kanonokok ismét házaikat elfoglalhassák, annál is inkább, hogy többen ez iránt tudakozódtak is; az utóbbiak közé tartozott a fiatal, hetyke Szabó kanonok, előbb egyetemi tanár (nem Szabó József, ki mint püspök halt meg 1883-ban), ki az üres lakásokat nézni óhajtotta. Ezen kanonok úrnak kíváncsisága nekem éppen kapóra jött, mert rá nehezteltem. Ő ugyanis a tábori kórházban elhagyott, s a nyomorult cs. kir. katonák és honvédek tartására, az élelmezésre adakozásra felszólíttatván nevezetesen, hogy pincéjéből a gyenge katonák számára bort szolgáltasson - azt felelte írásban, hogy neki csak vendégei számára van jó bora, melyből ő a beteg katonáknak nem adhat. Nem is adott. Ezen fukarsága sértett engem és bosszút forraltam ellene, melyet rajta ki is töltöttem. Az üres szobák a kanonokházakban - hogy azokban a katonák semmit össze ne törhessenek vagy el ne orozzanak - annak rendje szerint általam szorgalmasan zárva tartattak, azoknak szellőztetése, tisztogatása is természetesen elmaradt, mert ehhez sem idő, sem személyzet, sem szükség nem volt. És azért e szobákban a bolháknak milliói tenyésztek, miről véletlenül meggyőződtem, mikor egyszer e szobák egyikébe belépvén, annyira ellepettem általuk, hogy otthon az udvaron kellett levetkőznöm, a ruhámat a szabad ég 2 9 Arányi Lajos: Rudnó és lelkésze 1844 és 1845-ben, meg még valami, többi közt a mai magyar zsidó is, közrcbocsátá részrehajlatlanúl Rudnó baráti és ellenei felvilágosítására. Pesten, 1846. Emich. 222 p. 78
