Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Leginkább szombaton jártak be hozzám. A tehetősebbek 10-12 tojást vagy pár csirkét, egy kis kosárka gyümölcsöt adtak tiszteletdíj gyanánt, mert fizetést követelni illetlenség lett volna, és még dívott az elv - de az orvosok hátrányára -, hogy a szegényekért a gazdag urak fizessenek. De bizony ezek sem fizettek! Meg nem fért az orvos generositásával, hogy megyei tiszttársaitól honoráriumot elfogadjon. Ki fizetett tehát? Nagyon kevesen: a gazdatisztek, kereskedők, a zsidók és a papok. A 40-es évek elején Ivanchich magyar orvostudor megtanulta Párisban Dr. Civiale módját a húgykő morzsolásnak, melyben specialistává vált és Bécsben telepedett le. Stankovics Antal esztergomi kanonok hallván erről, felrándult Bécsbe és az új mód szerint operáltatta magát. A kő nagy lehetett, mert iszonyúan szenvedett, és az ismételt mütevések után egy jókora skatulával összemorzsolt kődarabokat mutatott nekem, melyeket e módszer szerint a mütőorvos eltávolított. A kanonok más bajban 1844-ben halt meg. Pór Antal áldozár, most pozsonyi kanonok, esztergomi fiú, egy várbeli épitészeti tisztnek fia, az esztergomi gymnaziumban végezte tanulmányait és így sok éven keresztül orvosi kezelésem alatt állott - midőn ezen sorokat írom: 1884 decemb 4. öccse, Pór Sándor a ravatalon feküdt. Midőn Esztergom városa, az én közbejöttöm mellett is plébánusának megválasztá (1871), székfoglaló beszédében a templomban, jelenlétemben megemlékezett rólam, és személye körül tett orvosi buzgó fáradozásaimról, és azokért nyilvános köszönetet mondott. Szép jellemre mutat e háládatosság! A Esztergom vármegyének elismert legszebb hölgye a 30-as és 40-es évei legszebb közt volt. A párkányi járás szolgabírójának, Vargha Lászlónak Pepi leánya, hölgy a volt alispán kir. tan. Benedeknek még most is élő 70 éves nővére. Körülbálozták, körülrajongták őt a szép és fiatal urak, de ő hideg maradt, vagy még nagyobb hódításokra várt. A bál királynője ö volt, megjelenése mindenütt nagyszerűen ünnepeltetett, mindenkinek tetszett, de ő nem választott, sőt többeket elutasított. 1840-ben Szőgyénböl - hol szülei laktak - Esztergomba jött Pepi kisasszony édesanyjával és szüleimnél szállott meg. Elpanaszolja arcfájdalmát, az orrdaganatja úgyis feltűnő volt, kéri anyámat, engedné meg, hogy itt Esztergomban házunknál orvosoltathassa magát. Anyja jó barátnéja volt anyámnak, és azért nem volt nehézség. Dr. Kamenszky István megyei főorvos kezelése alá veszi, kis adagban jódot rendel külsőleg-belsőleg. Az arcfájdalom szűnik, de az orrdaganat permanens marad néhány hétig. Egyszerre behorpad az orr, ő meggyógyult, de az orr horpadásával egyszersmind az arc eléktelenedik, a szépségnek örökre vége és vele a földi boldogságnak is. 56