Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Özvegy Frischernének - Grafl József és kívülem - még egy kosztosa volt, egy rokona, akkor fiatal kameralis inst., mint nyugalmazott pénzügyi tanácsos, azóta elhalt: Lindmayer. Mind öregebbek tőlem. Az öreg Frischerné előtt ezen öregebbek voltak kedvesek. A Nanet néninél pedig én voltam kegyelemben, és megtámadtatásom alkalmával gesztenyével traktált, miért én háládatos voltam irányában és valahányszor Esztergomból Pestre lerándultam - mármint orvos is nem mulasztottam el az özvegy Frischernét és nála élő Nanet nénit meglátogatni. A 40-es évek végén mindkét éltes nő meghalt. Orvosi cursusom első évének nyarán Dr. Sadler egyetemi tanár előadta a fia- A füvészet talságra oly rendkívüli varázzsal bíró kedves tudományt, a füvészetet. Előadá- szalámis sa nem volt oly jó, hogy tőle sokat lehetett volna tanulni, azért correpetaltunk illata egy akkor Pesten lakó orvostudorral. Darányival, ki bennünket a budai hegyekbe felkísért, és útközben is folyton magyarázgatott. Ilyen meg csak csütörtökön lehetett, mert e napon semmi előadás nem tartatott. Összepakoltunk néhányan és reggel elindultunk, hogy az egész napot a hegyekben füvészkedve töltsük. Mindenki ellátta magát egynapi eledellel, mert bizony akkor még sem a Sváb- sem a Sashegyen nem volt hotel vagy fogadó, hol olcsón étkezni lehetett volna. A villáknak pedig híre sem volt. Én sajtot, szalámit és zsemlét vittem magammal. Az idő kedvező volt, egy szép májusi nap. Az elemózsia ízlett, reggeli, déli, esteli mind kikerült a készletből. Nemcsak szükséget nem szenvedtünk, de jóllakva tértünk haza, tudományos zsákmánnyal megterhelve, melyet a következő napon rendbeszedni és szárítani kellett. Ezen növénygyűjteményem veté meg alapját a jelenleg is még jó karban lévő és mindig szaporodó nagyszerű herbáriumomnak, melyet Pesten, Budán, Esztergomban és az ország különféle vidékein gyűjtöttem, és Európa számosabb helyeiről évről évre nagyobbítottam egészen a legújabb időkig. Kisebb-nagyobb füvészeti kirándulásokat ezután is tettem és tettünk, és hol egész, hol fél napot a szabadban töltöttünk, de bezzeg nem vittem sem sajtot, sem szalámit többé magammal, hanem csak tejjel és kenyérrel éltem, mert annyira elteltem az első kirándulás alkalmával e kétfajta jó eledellel, hogy a fönt említett naptól kezdve 30 évig egy falat szalámi vagy sajt az ajkaimat nem érintette. Ma már ismét szeretett ételeim közé tartoznak. Az egyetemen az előadási nyelv a medicusok számára a latin volt. A sebé- Chirurgia szek nem bírván e nyelvet, anyanyelvükön hallgathatták az orvosi tantárgya- és kat. Ezek közül néhány közös lévén a sebészeknek és orvosoknak, ez utóbbi- hidegség ak is némely tantárgyat anyanyelvükön hallgattak. így én a szülészetet Birly31