Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Este volt, fáradt voltam, s így éji nyugalom után vágytam; szemérmesen adtam is ezen óhajtásomnak kifejezést. Bontottak ágyat, hordtak ide-oda puha párnákat. No, ebből jó ágy lesz! - gondolom - végre elhelyezték, amint ők szükségesnek látták. Most mondá a gazda: no ifjú uram, mehetünk, kész az ágy! Magamba: Sándor, lesz elyseumi ágy a vendégszobában! Rövid pár lépés után megállt a gazda és mondja: Kövessen engem, mindnyájan egy helyen alszunk! És felment a lajtorján a ház padlására és utána mentem. Helyben vagyunk, tessék lenyugodni, szénapadláson igen jól aludni úgymond -, itt az alkalmatlan legyektől és egyéb apró állatoktól mentesek vagyunk! Már ekkor a puha párnákon aludtak gyermekei és neje, én pedig vele együtt a puszta szénán jól és gyorsan elaludtam. Másnap kellemesen kipihenve felébredtem, a szívesen adott tej és fekete kenyér portiot ismét elköltöttem és vígan, szíves búcsúzás után továbbállottam Stubnya felé, melyet rövid idő alatt szerencsésen el is értem. Bajba Utamban kétszer kerültem bajba, kerültem Egeg, Mere, Gyügynél a meleg forrásvizet akartam vegyészileg vizsgálni, és egy ezen vízzel megtöltött Cylinderbe akartam a dugót jól beleerősíteni, hogy a víz belőle ne szivárogjon, ekkor erőlködés közt eltört az üveg és jobb kezem középujjának utolsó percét súlyosan megsebzettem. Én kissé megijedtem és írtam az anyámnak, elpanaszolva a történetet. De mennyire meg voltam lepetve, midőn másnap Wimmer Lajos főszámvevő, akkor primat. írnok - gondos jó atyám rendeletéből - megjelent, és haza akart kísérni, de én derült arccal és bekötött ujjal elébe menve megköszöntem a fáradozást és atyám gyöngéd gondoskodását, s sérült ujjal ugyan, de föl se véve a bajt, folytattam további utamat. Meggyógyult az ujjam, de sohasem tudtam azóta ezen ujjam percét kellőleg mozgatni, még ma is így van ez, de alig látszik rajta heghely. Altgeburdból Herngrundba óhajtottam menni, ez 5 órai gyalogút a regényes szép hegyeken keresztül. A bányászokkal ezen útról beszélgetve, egyik felhozza, hogy bár gyönyörű az út a hegyeken és erdőkön keresztül, és sétára is igen kínálkozó, hanem van egy rövidebb út is a föld alatt a tárnákon át, amely 2 óra alatt kivisz Herngrundba, azonban ezen út nem ajánlható, mert szük, tisztátalan és elhagyatott tárnákon vezet keresztül, s így némileg veszélyes is. A fiatalembernek semmi sem veszélyes, ki néha vakmerő is tud lenni. Rábírtam útitársamat - épp oly tapasztalatlant, mint én -, hogy ezt az utat megtegyük. Elindultunk du. 1 órakor az Isten segítségének hívásával, mint ez a bányászoknál szokás. Beléptünk a tárnába a szép szavakkal „Glück auf', ellátva bőrrel az altest befödésére, bőrkabáttal, bányasapkával és Kahanec-mécses26