Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

felhivást bocsátottam ki, melyben felhívtam a közönséget adakozásra a negyedik osztály megnyithatása érdekében. 1873 august 25-i számában reáliskolánkról a Hon már ezt írhatta: „Esztergom város a tanügy iránti buzgalmától lelkesítve közgyülésileg elhatározta az eddigi 3 osztályú reáliskola mellé a negyedik osztálynak azonnali fölállítását, és amennyiben ezen negyedik osztály felállításával járó költségekről az idei költségvetésben még gondoskodni nem lehetett, a kiadásokat közadakozás útján szerzé be. A hercegprímás a felállítandó negyedik reálosztály 1873/4 évi költségeinek pótlására 500 f.-ot, az esztergomi főkápt. 200 f.-ot adományozott." „Kiváló buzgalmat fejtett ki ezen ügyben híres botanicusunk Dr. Feichtinger Sándor reáliskolai igazgató, ki nemcsak az igazgatói teendőket végzi önzetlenül minden díj nélkül, hanem lankadatlan ügybuzgalommal lelkesíti polgárainkat a tanügy iránt." Bizony jó lélekkel elmondhatom, hogy a 4-ik osztály felállítása miatt sokat fáradtam. Az eszme is tőlem jött, a kivitel is egészen az enyim volt. Én megígértem igazgatóvá történt megválasztatásom alkalmával, hogy a reáliskola emelése érdekében mindent meg fogok tenni, tehetségemhez képest. Hozzáfogtam a munkához, sorra jártam azon esztergomi polgároknak házait, melyekben a 3-ik osztályt ez idén befejező tanulók laktak, és kapacitálni kezdettem az érdekletteket saját érdekük szempontjából, felhozván, hogyha hozzájárulásukkal lehetővé teszik a negyedik osztálynak felállítását, úgy ők gyermekeiket itthon egy évvel tovább taníttathatják, szemük előtt neveltethetik és elkerülik a nagyobb költséget, mely okvetlenül előáll, ha a reáliskola folytatása végett Pestre vagy Pozsonyba küldeni kényteleníttetnek. Tekintve egy ifjúnak idegen helyeni élelmezési, szállási, utazási, mosási és egyéb azon különféle címekeni kiadásait, ezek legszerényebb számítás mellett is 200-250 forintra rúgnak. Ha pedig ez évre kötelezik magukat 70 for. fizetésre, én lehetővé teszem a negyedik osztály felállítását és eszerint a fenti nagyobb költség megtakarítását. Fogott az argumentatió, még a legfösvényebb is megígérte hozzájárulását. A kötelezvényeket aláírattam és a városhoz beterjesztettem. Ezen az úton bejött 910 for. 13 tanuló atyjától. A prímás és káptalanéval összesen 1610 for. Ezen összeghez járultak még az én személyes ismerőseim és barátaim, különösen néhány főpap, kiket magánbeszédben, bizalmas tisztelettel adakozásra felszólítottam: a győri püspök, Zalka János 100 f.; Jekelfalusy Vince fehérvári püsp. 20 f.; Schopper György rozsnyói p. 20 f.; Lipovniczky István nagyváradi p. 50 f.; Rimely Károly apát 40 f.; Zay nagyváradi kan. 20 f.; Luczenbacher Pál kir. tan. 50 f.; Mészáros Károly 25 for.; Toller Gyula nánai kasznár 5 for. De sem a magas kormány, sem az egyes polgárok nem adtak semmit. A vármegyében kiadott aláírási ívekre szinte semmi sem jegyeztetett, legalább 158