Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

gázlámpák állíttatnak, valamint azok számát, az árra nézve is megegyeztünk, más városokkal kötött szerződésmintája szerint. Az ügy el volt intézve. De hogy tervét kivihesse - úgymond - neki a város térképére van szüksége. Igen, de a városnak csak a maga hasznára volt, és ez is régibb, tökéletlen térrajz, melyet kezéből ki nem adhat. Segít ő ezen úgymond: a város mérnöke által vétessen fel az egész város területe, házai, épületei, templomai, folyói, hegyei stb. a hozzátartozó vidékkel, és ezt neki küldje el minél hamarabb Berlinbe, és a cautio fejében letesz a város pénztárába 5000 for.-t, melyet a város légszesz-kivilágításának létrejötte után számadásba hoz. A cautio letétetett. A berlini cég képviselője elutazott, a mérnök sietett és néhány hét alatt elkészítette az óhajtott tervet, és elküldötte a megnevezett cégnek Berlinbe. A képviselő azóta nem jelentkezett. A légszesz-világítás elmaradt. Az 5000 forint a város pénztárában még mindig - mint depositum - őriztetik, és közcélra elölegeztetik. Berlinnek van ezért egy teljesen correct és helyes felvétele Esztergomról és környékéről. A német sógor még most sem jött! Már tudjuk, hogy ezen itt járt képviselő nem volt berlini cégképviselő, hanem a porosz kormánytól megbízott és Magyarországra küldött kém. Aki 1884 juni havában bélrákban halt meg Dr. Hoffmann Vilmos tiszt, megyei fö„csak" orvos, honvéd- és gyakorló orvos. Amit életében alig tettem volna, azt megtetbelgyó- tem neki halála után - parentáltam, azaz az esztergomi orvosok és gyógyszerégyász volt szek nevében részvétet nyilvánítottam az összesereglett családtagok előtt. Felhoztam képzettségét, orvosi szaktudományát, haladási törekvéseit, fáradhatatlan munkásságát. Kiemeltem bokros érdemeit a szenvedő emberiség irányában; dicséretesen felemlítettem szorgalmát, lelkiismeretességét, a betegek iránti előzékenységét, finom bánásmódját, jóindulatát, hazafiságát, és jótékonyságát; végre családja iránti gondosságát és önfeláldozását, szóval polgári és hazafias erényeit hiven meggyőződésem és érdemei szerint tüntettem elő. Csak azt sajnálom, hogy magasztalólag szóval sem emlithetém iigytársai iránti jó viszonyát, mert én öt dicsérni, nem gyengéit és hibáit a család előtt feltárni, de egyszersmind felőle igazat mondani akartam! De hát miért is feledkezett meg létérti küzdelmében az ügytársak iránt tartozó kötelességről? Miért iparkodott felszínre emelkedni azok kicsinyítésével? Miért nem szerzett az orvosok közt magának barátokat? Hiszen ő ezen hibái nélkül is jóhírű, keresett és szeretett orvos lehetett volna! Hiszen meg volt hozzá a qualificatio! Eszes, értelmes, mértékletes, higgadt, könnyű testű, szenvedély nélküli, vagy legalább olyan volt, ki szenvedélyein uralkodni tudott! Tehát miért tette? Hibázott talán nála az erkölcsi nevelés hazulról? Talán hiúságból? Talán kényelemből? Talán nem eléggé bízott tudományában? 156