Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

1883 decemb 20-án megyei tisztújítás volt, mely után a fürdőben a megye tisztikara által rendezett 140 terítékű banketten, a főispán után, ki a fölséges királyt és az uralkodóházat éltette, én egy hosszabb beszédben a főispánra - mint a megyei tisztújítás vezetőjére - mondottam pohárköszöntőt. 1884 jan 11-én Körősy László elnök, Brucsi Gyula egyleti titkár értesít: az esztergomi kereskedelmi ijjak önképző és betegsegélyző egyletének folyó hó 6-án tartott közgyűlése az egyesület iránt mindeddig tanúsított magas pártfogásáért a kereskedő ifjakhoz leereszkedő jótékonyságáért jegyzőkönyvileg hálás köszönetet szavaz, mit tudomásomra hoznak, valamint azt is, hogy egyhangúlag tiszt, főorvosnak választanak meg. Magyarország is készül az 1885-ben tartandó internationalis kiállításra, melyre az előkészületek Esztergomban is serényen folytattatnak. A főispán melegen karolta fel - az esztergomi végrehajtóbizottság Wimmer Ferenc elnöklete és az alispán részvéte mellett már többször ülésezett, én is mint bizottmányi tag, részt vettem azokban. 1884 juni 2-án az Országos Szabadelvű Párt központi végrehajtó bizottsága nevében Rakovszky, báró Podmanitzky Frigyes, és Harkányi Frigyes elnök és jegyző által fel lettem hívva Molnár István jelöltnek támogatására, de nem bízván, hogy őt keresztül lehet vinni, feleltem a központi bizottságnak egy nyílt levélben, melyet a főispán úr vitt magával és kifejtve az okokat, a Molnár úr visszalépését vártam; egy újabb levélben a bizottság megköszöni tevékenységemet és általam kifejtett okoknál fogva visszaléptette Molnár urat. És így Horánszky maga maradt jelölt, ki irányában a város háládatossággal tartozott. 1884-86 évekre beválasztattam: a megye állandó választmányába - az egészségügyibe mint tag - a 3-ik szakosztályba mint elnök. Családi 1865 oetob 24-én éjjel az utcán hazamenve szerencsétlenül elesett Ferenc tragédia testvérbátyám - ki 1840 juli 27-én megházasodott Újvárból Czuczor Maria hajadonnal, a nagy költő unokahugát vette nőül - és lábszárát törte el. Gyógykezelés alá vettem. Ezen szerencsétlenség tette őt végképpen tönkre, mert törött lába végett három hónapig nem járhatván a hivatalba, a főispáni helytartó őt megyei díjnoki állomásából elbocsátotta, és igy ismét kenyér nélkül az én gyámolításomra volt utalva. Én őt el nem hagytam és dacára gyengeségeinek, testvérileg szerettem. Nyakán erős daganat támadt, mely őt - ki borral bőségesen élt - életveszélybe ejtette. Egy este a daganatában érpukkanás történt, mely elvérzés által életének véget vetett. Meghalt 1867 august 12. Jó erős testalkata volt és sokat kibírt, de a szeszes italok folytonos élvezete által a vérkeringését gyorsította és az által érdag támadt, mely csak alkalomra várt, hogy megpukkanjon. Ha mértékletesebben él, talán még most is köztünk örvendhetne a szép életnek! Isten nyugosztassa! 154