Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
bízást is nyertem az utóbbitól. Első akademicus kirándulásom és növénytani kutatásaim helyéül a Csajkások kerületét és Torontál vármegyét választottam. Lerándultam az Akadémia költségén és vizsgálatom eredményét egy botanikai értekezésben összefoglalva, azt a Magy. tud. Akadémiának bírálat végett beküldöttem. Munkám a Magy. tud. Akad. 'Math, és term. tud. közlemények' 8-ik kötetében (1870), különlenyomatban pedig Pesten 1871-ben e cím alatt jelent meg 'A Csajkások kerülete és Torontál vármegye flórája érdekében tett utazásomról'. 5 5 Ez értekezésemben megemlítém Kalocsán Dr. Haynald Lajos érseknél tett látogatásomat és röviden ismertetem annak szép és gazdag herbáriumát. A következő évben szintén a Magy. tud. Akadémia megbízásából és honorálása mellett Kraszna megye és környéke flórájának kutatásával és megírásával foglalkoztam. Művem a 'Math, és term. tud. közlemények' 9-ik kötetében (1871), különlenyomatban pedig Pesten 1873-ban jelent meg. Megindultam 1871 juli 14-én Pestre, pénteken, 15-én: Cegléd, Abony, Kisújszállás, Karcag, Szoboszló, Debrecen, Vámospércs, Mihályfalva, Tusnád, Szilágysomló, Kraszna, Csiszér, Meszeshegy, Csúcsa. Legérdekesebb helyek: Szilágysomló és Csúcsa. Szilágysomlóban a vendégfogadó udvarából feltűnt egy magaslat, kiemelkedő alakokkal. Egy mellettem álló helybeli embert megszólítok e kérdéssel: minő alakok azok ott fent a hegytetőn? Temető! - volt a felelet. De hogy viszék fel? És mért viszik a halottakat a magas hegyre a meredek úton? Sokáig tűnődtem! E helyet látnom kellett a hegymászás és fáradság árán is! Fáradságom mely nem volt oly nagy, mint hittem - jutalmazva lett, nem ugyan a hiúság képével, hanem közel szemléltem a sírokat, a halál jeleit a vidáman tenyésző élet mellett. Előttem a hegyeknek változatos, csoda szépségű alakjai nyír- és tölgyfákkal benőve emelkedtek ki, alattam a város házai és utcái, mívelt földeket, aranyos kalászokat, gazdag réteket, kanyarodó patakot - a növényországot szende szépségében és fiatal erejében láttam. Csúcsáról - mint középpontról és fontos vasúti állomásról - naponta nagyobb kirándulásokat tettem, és este gyakran már sötétben jöttem vissza fiammal és a vezetővel. Ilyenkor minden lépten-nyomon a cserjék árnyéka egy-egy kibukkanó oláh alakot tartott képzeleti szemeink elé és eszünkbejuttatta Vergilius versrészletét: „Leszáll a setét éj, és a férfiak számára minden a fenyegető halálra utal." 5 6 De az árnyak számtalan alakjai mindig változva jöttek-mentek, és mi mindig bántatlanul szállásunkra értünk. Csúcsának flórája: Agrimonia arborata, Sclerathus perennis, Sedum glaucum, Cicula alpina, Veronia urtifolia, Lycopodium clavatum, Hepatica nobilis, Peplis Portula, Centunculus minimus. Részletesebb adatait lásd az előszó végén lévő bibliográfiában (- a szerk. megj.) 5 6 Részlet Vergilius: Aeneis. I. 89-91.-ből („Nox incubat atra, /.../ praesentemque viris intentant omnia mortem.") 142
