Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

volt. Nem azért, mert belőle cardinalis lett, de azért, mert ő is szenvedélyes botanicus lévén, bennem - a practicus orvosban - újra felélesztette a botanica iránti kedvet és szenvedélyemet; és mert ő mindenkor e szép tudományhoz hiv maradt, a fuvészeket, mint mániát, nagylelkűen segítette, pártfogolta. Ő nagy mindenben! Mint pap, hazafi és tudós. Csereviszonyban állván véle, számos növényeim vannak az ő kezeírásával jelölve. Haynaldnak van a legnagyobb és legváltozatosabb herbariuma az országban. Gyűjtötte maga, pénzen vette, cserélte és szerződött egyénekkel gyűjtetett az egész világon. Erdélynek felejthetetlen botanicusa marad. A Cserepesben vele tett kirán­dulásaim mindig kedves emlékeim közé tartozandnak, valamint azon látoga­tások is, melyeket szerény házamban és családomnál, mint püspök és érsek, a régi botanicus-társánál és tisztelőjénél tett. Sokáig éltesse őt, a tudományok pártolóját, a Mindenható! Redely Mihály somorjai plebánussal is levelezésben és botanicus cserevi­szonyban álltam. Egyszer meglátogatott Esztergomban, ekkor a Vaskapura felvezettem, megmutattam neki e hegy nevezetes növényeit. Megelégedve tá­vozott onnan. Gazdasszonya nővére Sándor Anna kisasszonynak, ki gróf Forgách Ágoston életének megtartásában évek óta mint gyámolító gondvise­lője és gazdasszonya szerzett érdemeket. Römer Flóris, jeles bencés és szorgalmas, előretörekvő természettudós, ki botanicai működésemről értesülvén, felkeresett a célból, hogy személyesen megismerkedjen velem és öt győri herbariuma számára növényekkel is lás­sam el. Vele is a Vaskapun botanisáltam. Átmentünk a herbáriumomon nagyjából és őtet duplicatumaimban része­sítettem. Meglepte gyűjteményem nagysága és változatossága. Három napot töltött nálam, kedvesek voltak e napok, hiszen ő kedves társalgó és sympa­ticus ember! Társaságában volt: Szercsik alezredes, Komárom várparancsno­ka, most nyugalmazott tábornok Galíciában, és egy genie kapitány Turnau ­most tábornok, báró Fejérváry honvéd minister sógora szintén tudósok, bú­várok és jeles egyéniségek. Az első botanicus, a másik entomológus. Amaz Komáromból távoztakor egész szép botanicus gyűjteményét a komáromi gymnaziumnak ajándékozta. Ezen urakkal a Csipke-völgybe, a kétágú hegy alá tettem kirándulást, botanicus ismereteim bővítésére. Meg kellett ígérnem, hogy látogatásukat viszonozni fogom és az ezredes úrnál fogok megszállni. Néhány hét múlva szívesen fogadott Komárom várá­ban lakásán. A várnak minden részeit megmutogatta; kivitt a Leshegyre, szó­val viszonozta szívességemet, hasonló baráti szívességgel és előzékenység­gel. Én akkor a komáromi vár belsejével és titkaival együtt környékének fló­rájával is megismerkedtem. Rómer a győri iskolai múzeum érdekében munkásságát bevégezvén, ezek után nemsokára Győrből áttétetett Budapestre múzeumi őrnek; ekkor meg­eléglette a füvészetet és átcsapott egy új, háládatosabb tudományos mezőre: a 130

Next

/
Thumbnails
Contents