Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
torn. Ebéd után 1 órakor megindultunk a határba, de mindig úgy intézte az excursiot [kirándulást], hogy az a Vaskapun, Előhegyen keresztül a sörcsarnoknál végződhessen. Beleegyeztem, mert a Vaskapunak minden részét érdekes flórája végett megismerni gondoltam, és este nekem is jól esett a pihenés mellett a Ettemek felfrissítő jó söre. Másnap hasonló feltételek mellett ismét kész volt óra hosszat bolyongani. Gyakran meghívtam ebédre, ebéd után a növények neveinek kis lapocskákra való írására szólítottam fel, a lapocskák az egyes szárított növények mellé tétettek. Egy ideig csak ment e mechanicus munka, de alig volt 4 óra, már rákezdte Reiner: „Herr Doctor, ich habe einem wannsinnigen Durst!" 4 4 Jól van - felelém tréfásan, Örzse! Hozzál a tek. úrnak egy pohár friss vizet a kútról - gúnyosan rám nézett, nem compromittált, megitta a vizet, de fertály óra múlva ismétlé a felkiáltást; már ekkor nem állhattam ellent, fogtam a kalapomat és mentünk a Sörcsarnokba egy kis uzsonnát és néhány pohár sört elfogyasztani. Jó társalgó, finom, udvarias ember volt, a paripát és a virágokat szerette! Kár, hogy később az italnak áldozatja lett. Ittas állapotban éjjel a Lőrincz utca sarkán észrevétlenül a Dunába esett. Néhány nap múlva hulláját Visegrádnál fogták ki. Özvegyet és gyermekeket hagyott hátra. Mányli primatialis mérnökkel Héregre és onnan a Gerecse-hegyre mentem. Érdekes kirándulás volt, sok szép új növényeket találtam azon, melyek a mi esztergomi hegyeinken nem teremnek: Geranium sylvestre, Phleum, Helleborus dumetorum, Smymium perfoliatum, Hesperis ensimnata, Schrophularia vernalis stb. Az estét Lovász, héregi plebánusnál töltöttük. Vacsorakor már belőlem, a botanikusból is cimbora lett. A pincéből hordták egyre a jó héregit, és mi öten - a tatai kapucinus vicariussal és egy gazdatiszttel - a vacsora alatt 7 cylinder fehér óbort megittunk, én legkevesebbet, de azért mégis becsíptem, de másnap már semmi bajunk, vígan hazaértünk. A csolnoki hegyek átkutatása miatt barátságot kötöttem az '50-es években Dsida Károly plebánussal, kinél szívesen látott vendég voltam. A csolnoki botanizálás kényelmes volt, mert a plébániához közeli temető hegyén teremnek az érdekes, ritka növények: Astragalus vesicarius, Ononis columna, Paronychia capitata, Genista procumbens. A plébániában pedig a gazdaszszony - gyönyörű mákvirág, aki a jó, de gyenge plebánusnak életét keserítette, megmételyezte. Nyugosznak ők a hantok alatt! Meggyőződtem arról, hogy mennyire szükséges a botanica tanulmányozásához a herbarium, azért az esztergomi tanintézeteket - az elemi iskolákat és a gymnaziumot - növénygyűjteményekben részesítettem, mit az illetők le4 4 Doktor úr, van egy őrült gondolatom! 128
