Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

időt, pénzt, testi és szellemi erőmet áldoztam. A város területén kezdettem kirándulásaimat, az erdők, szigetek, tavak, sziklák, patakok, rétek átkutatásával. A megyét is minden irányban e célból bejártam, felhasználtam a megyei törvényszéki és főorvosi állomásomat is hivatalos utazásaimkor: oltás, boncolás, állatjárványi és egyéb kiküldetések alkalmával, a szabadidőben füvészkedtem; a betegek látogatása a vidéken is kedves alkalmat szolgált egyes faluk növényzetének átvizsgálására; sőt nem ritkán a búcsúebédekről, mulatságokról és tivornyáktól is megszöktem, hogy a vidékkel és növényzetével kellőleg megismerkedjem. Csakis ily kiterjedt, majd naponkinti szemle útján lehetett nekem azon óriási tömeget, anyag- és adathalmazt gyűjteni, mellyel jelenleg bírok, és melyet részben feldolgozni sikerült és közhírré tenni a Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésein, és a Magyar tudományos akadémia értesítőiben. A fuvészkedés - minden kellemetessége mellett - mégis nem mindenkor oly könnyű, mint azt az ember vélné, kivált sürü csalános bozótban, nedves legelőn, mocsáros helyeken stb. Kruplanits Kálmán kir. tan. alispán beteg atyjához és anyjához Karvára gyakrabban kirándultam. Az út a muzslai és csenkei pusztákon vezetett, melynek gyepüje alacsonyan heverő, letarolt, leégetett apró növényekből állt. Én kíváncsi voltam e gyepű tartalmára, de rövidlátású lévén, a közönséges nézés mellett egy árva virágocskát sem láthattam, de azt itt más, élesebb szem sem láthat. Azért a rétnek és legelőnek a kocsiúttóli távolabb részét kiszemelve ott letérdeltem és könyökölve, térdelve, néha hasalva is, minél közelebb téve szemeimet a gyephez, előrehaladtam, minden egyes fűszálat figyelemre méltatva. És helyesen, mert ily gondos, de fáradságos vizsgálódás után szép eredményekre jutottam, előttem e vidékeken több ismeretlen apró növényt fedeztem fel, mint a: Centunculus minimust, Glaux maritimat, Plantago tenuifoliat, Erythrea linusifoliat stb. másokat. Néha elfelejtettem magamat a mezőn, mélyen áthatva az érdekes lelet fölötti örömtől, és visszatérve kocsimhoz vettem csak észre, hogy elmaradásom egy órámba, talán többe is került. Hazaérvén, a kocsist gazdája számon kérte elmaradásáért, mire a kocsis úgy védekezett, hogy ö nem tehet róla, de a tekint, főorvos úr többször leszált a kocsiról és mindig vagy fél óráig a gyepen legelt. Persze hahotázott a gazda és elmondta vendégeinek, kik az előadott után szintén jót nevettek. Kirándultam Kesztölcre egy beteghez, elvégezvén functiómat, betértem szokásom szerint a barátságos Skolári plebánushoz, ki ebédre marasztalt. Ott találtam fráter Sylvánust, egy esztergomi kövér barátot. Ugyan nem volna kedve tisztelendő úrnak velem egy kis sétát tenni, délre visszajövünk? Szívesen. A plebánia-laktól nem messzire fekvő Szilashuta hegyre mentünk fel. Engem a füvészkedés ingere testi és szellemi erővel táplált, felszökkentem a hegyre egyik kőszikla darabról a másikra, közben meg-megállva és szedve a 126