Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

nyelvét ollóval megoldottam. Azért nem kell csodálni, hogy csengőszavú és ékesszóló. 1875 juli elején akadémiai utamról hazatérve váltólázam - melyet az ungi hegyeken kaptam és mely hegyi utazásom alatt folyton kísért - még itthon is gyötört, és én néhány fájdalmas napokat az ágyban töltöttem; fellábadozva Adélka leányomhoz - ki bel-lobban szenvedett - kirándultam Gyarmatra, de gyorsan javult és meggyógyult. A lobellenes gyógymód és Birly pora itt is sikeresnek bizonyult. Én pedig megszabadultam a lázamtól kevés Chinin és a szigeti kertemben termett jó és finom almáim bővebb élvezete által! A prímásnak és családjának bizalma irántam megszilárdult azáltal, hogy unokahúgát, Holényi Mariskát - Nedeczkynét - súlyos mellbajában erélyesen és sikeresen kezeltem, és a tartott tanácskozmány után is nagy gondot fordítottam rá! 1877 novemb 7-én Bécsből Rapcsák Dr. Standhartnert hozta, kivel a specifícum és digitalis adagolásában megegyeztünk, decemb 6-ra meggyógyult. Néhány évre rá, 1880 april 17-én ismét megbetegedett. Dr. Rapcsák Imre prim, orvos mell-typhusban szenvedett, melyben 10 napig delirált - forrósága iszonyú, lélegzete nehéz. Aquivezálás [vizes borogatás] a mellén könnyített, a jégborogatások és a Chinin lenyomta a forróságot. A betegség vége felé, úgy maj közepe táján, számtalan furunculusok támadtak a hátán, mellén, melyeket késsel felhasítottam. Még maj végén is jelentkeztek újabb furunculusok. Juli elején állott csak be a reconvelescentia perfecta [tökéletes felgyógyulás]. Úgy látszik utánozta példámat, mert mint én, úgy ő is a typhus után megnősült, egy zongoraművésznőt, egy szép és kedves bécsi leányt vezetve oltárhoz. Imént említém, hogy prímás Simor János bizalma megszilárdult irányomban, hogy szerencsés lehettem már ezek előtt is bizalmát bírhatni, részint annak tulajdonítom, hogy vele egyidős vagyok, és ő még bold, prímás Kopácsy úr ideje óta ismert, és így szerencsés sikereimről hallott, egy részét annak, hogy a nagy betegségében hasznos szolgálatokat tettem. Hemiája [sérv] volt, mely kiszorult; megvizsgáltam, nyugalmat rendeltem és a reposiciót [visszahelyezést] megkísértettem, nem sikerült, ismét elvetettem ezt, a sérv nem akart visszamenni. Dr. Arzinger cs. kir. ezredorvos jóbarátommal tanácskoztam, ő is sikertelenül próbálta a taxist. Ez mind-mind néhány óra alatt történt. Időt nem akartam veszíteni, kinyilatkoztattam a hercegnek őszintén állapotját, nem tagadtam előtte a veszélyt, rábírtam, hogy rögtön táviratozzon Pestre vagy Bécsbe professor Bittához vagy Kovácshoz. Szóval egy ügyes mütevőért, ki rögtön eljöjjön és a szükséges sérvoperatiót megtegye, melyre én - bár már ekkor ilyen operatiót szerencsésen végeztem -, tekintve a nagy felelősséget, vállalkozni nem akartam. Úgy történt, amint én rendeltem és óhajtottam, rögtön Bécsbe táviratozva, Bittának assistense, Prof. Dr. Bodraczky elérkezett Esztergomba a herceghez. Ez az én nagy érdemem, hogy nem vártam! Céltalan belső, külső szerek 123