Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Előszó

operátiót soha nem láttam". Doleschall-változatban Böhm Károly, az orvosrendőri témában előadó professzor leckéit „merő pletykákkal fűszerezte", Feichtinger szerint „Böhm apóból néha tréfát űzünk". (Még 1848/49 előtt vagyunk, tehát a Bem apót nem asszociálhatta.) Borsod megyei cmlékezőnk egyedül Bene Ferenc tanárról írt feltétlenül elismerően - állítólag oka volt rá! Ötödéves korában ugyanis egy tífuszos beteg vizsgálatánál - eléggé tapintatlanul - szinte kioktatta az idős belgyógyász professzort. A többiek ezen úgy felzúdultak, hogy csaknem megverték izgága társukat. Bene tanár viszont „több szerencsét kívánt neki a gyógyításban", a sértődöttség legcsekélyebb jele nélkül. Ez jobban hatott egy éles visszavágásnál. Az esztergomi orvosnak a miskolciéhoz hasonló időben készült, eddig ismeretlen emlékirata mindenképp árnyalja a kórképet. Ő azt állította: „ha Doleschallnak jobb természete van, rendkívüli észtehetsége és szorgalma mellett ma Budapesten az országos hírű orvosi corypheusok közt első helyen állna". Bizonyára közel jár az igazsághoz, mert a fiatal orvost már 28 éves korában tanszékre jelölték. Nehéz természete miatt viszont még annyira sem vitte, mint szerényebb képességű dunántúli társa. Anatómia-tanuláshoz a hóhértól való csontszerzést mindketten egyformán írták le. Feichtinger azzal a többlettel, hogy a hóhér felesége - elmondása szerint - állítólag esztergomi leány volt. A fentiekből mindenképp kitűnik a „több szem többet lát" igazsága. Érdekes az 1840. évi bécsi beszámolója is. Szorgalmasan látogatta Rokitansky kórbonctani intézetét, a szemészetet Rosas és a császárvárosban tartózkodó Dicffcnbach, a gycrmekorvoslást a győri születésü Mauthner, a szülészetet Lumpé klinikáján gyakorolta. A kancsalsági korrekciós ínmetszést feltalálójától, a nagy Dieffenbach tanártól sajátította el, aki e tárgykörben előadásokat és demonstrációkat tartott az érdeklődőknek. Feichtinger szemműtéteinek hazai sikereiről az Esztergomban élö Rumy Károly György számolt be német nyelven, az Ofner-Pester Zeitung 184l-es évfolyamában. Kopácsy József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása „üzemorvosként" alkalmazta a Bazilika építkezésénél. Akadt sajnos elég sok baleset, kamatoztatni tudta sebészi jártasságát. A megépült alagsori kriptarendszerben kitett csecsemőket is talált. Maga a főpap elvegyült néha a munkások között. Éktelen káromkodásokat hallott néha, de úgy tett, mintha észre sem venné, de a megrémült munkavezető megjegyezte: „kőfaragók között Magyarországon másképp ez nem megy!" Feichtinger önéletírásának friss légköre valósággal visszavarázsol bennünket egy letűnt kor kellős közepébe. Akár egy jó regény. Képzeljük el az esetet, amikor egy vidéki paphoz hívták: kiderült a vizelet-elakadás, de katéter sehol. Erre kiment a szabadba, lemetszett egy vízdús vékony fűzfavesszőt, lehúzta a héját, beolajozta, és készen volt a pösesap. A katéterezés simán megoldódott. Tőle tudjuk meg, hogy Széchenyi István grófot 18^8 szeptemberében a 9