Farkasné Szabó Csilla: "Vár a Vár"

Tartalom - „Vár a VÁR"

cserépedényeket használtak a sütéshez, főzéshez Magyarországon. A különböző nagyságú és formájú edények előállítását a fazekasok végezték. Amint látható, már ebben a korai-korszakban is sokféle mesterséget folytattak, azonban az Árpád-kor gazdasági életét a természeti (naturális) gazdálkodás jellemzi. Ennek legfőbb jellemzője az önellátásra való törekvés volt, melynek érdekében az egyes szolgálónépi csoportokat kézműipari s egyéb speciális termékek beszolgáltatása terhelte. Ezen szolgálónépek a maguk és családjuk ellátására paraszti munkát is kellett, hogy végezzenek. Ezek után nézzük meg, milyen volt Esztergom, s hogyan éltek a városban István király korában! Azt már tudjuk, hogy ebben az időben a Várhegy királyi és egyházi székhely is volt. Itt állt Géza és István palotája, Szent István vértanú temploma, a Szent Adalbert főszékesegyház, az érseki palota. Természetesen a Várat el kellett látni, ki kellett szolgálni. Ezt a feladatot a Királyi városban lakó udvarnokokon kívül a királyi szolgálónépek látták el, akik az Esztergomot körülövező településeken éltek. Melyek ezek a települések? Kovácsi, a királyi pénzverők és ötvösök faluja, amely közvetlenül a Királyi város szomszédságában helyezkedett el. A Kovácsi melletti Peszért a királyi vadásznépek és ebgondozók lakták. Dorog királynéi szakácsnépek települése volt. Teszér, ami a régi magyar nyelvben ácsot jelent, ugyancsak szolgálónép telephelyére utaló helynév. Ez a település a mai Esztergom-kertváros helyén létezett. Nyír - szintén ezen a környéken királynéi tárnokok és pohárnokok földje. Csolnok - a királyi csolnakosok faluja -, mint helynév, a korai dunai hajózással kapcsolatos. Ezen települések egy része a XIV. században beolvadt a városba. A mai Esztergom szórt települések halmazából alakult ki. A váralján létrejött a Királyi város - a mai belváros -, amely királyi birtok volt, s már a XI-XII. századra városárok és gyengébb falazat övezte. Lakossága két különböző rétegből állt. Az egyik réteget a latinus (francia, vallon, itáliai) kereskedők, a másikat a királyi udvarnokok alkották. E két csoport nem keveredett egymással, a Királyi városon belül külön városrészben laktak a latinusok és külön városrészben az udvarnokok. A latinusok főként távolsági kereskedelemmel foglalkoztak, míg az udvarnokoknak - mint az elnevezés is mutatja - a királyi udvar szolgálása volt a feladata. Esztergom már a XI. században megkapta az árumegállítás jogát, vagyis köteles volt vámoltatni és eladásra felkínálni portékáját minden Esztergomba érkező kereskedő. A király és Esztergom polgárai elővételi joggal rendelkeztek. 24