Farkasné Szabó Csilla: "Vár a Vár"

Tartalom - „Vár a VÁR"

megbékítse".

4 Géza fejedelem lelkéből nem sikerült teljesen elűzni a pogányságot. „Mondta is egyszer a papja: - Aki a pogányok bálványa előtt áldozatot mutat be, mind elkárhozik. De Géza fejedelem csak ezt válaszolta erre: -Van nekem elég, amit áldozzak. Akkora úr vagyok, hogy két istennek is eleget adhatok." István király erős kézzel, olykor kegyetlenül harcolt a régi hit hívei ellen. „Szent István király Koppány testét négyfelé vágatta. Testének egyik darabját elküldte az Esztergomi-, a másikat a Veszprémi-, a harmadikat a Győri kapuhoz, és a negyediket Erdélybe."

5 Miután a délelőtt első felében elidőztünk István királynál, a délelőtt második felét az Aranysólyom Lovagrend harcászati bemutatójával töltjük. Mint tudjuk, István okításában is igen jelentős szerepet játszott a harcászat megismertetése, s valamennyi korabeli uralkodó komoly katonai nevelést kapott. Az Esztergomban 2001 nyarán alakult lovagrend egy kis ízelítőt adhat az Árpád-kori magyarság harcászati tudományából. A kisdiákok megismerkedhetnek a X-XII. századi fegyverekkel, hadi eszközökkel, azok használatával, valamint alkalmuk nyílik mindezek kipróbálására szakszerű segítség mellett. Az Árpád-korban a fegyverviselés joga már egyre inkább a férfiak bizonyos csoportjaira szűkült. A harci viseletet és fegyverzetet tekintve a korabeli források a nyugati viselet térhódításáról vallanak, de megtalálható a hagyományosan magyar, illetve az újabb hatásokkal kiegészült keleti ízlésű felszerelés is. A XI-XIII. században a test védelmére többféle típusú páncélt használtak. Elterjedt volt az úgynevezett szalagos sodronypáncél, amelynek kovácsoltvas gyűrűcskéit szíjakra varrták sorba, de ismerték a sűrű sorokban bőrruhára varrt, gyűrűkből álló változatot is. Igen drága és munkaigényes volt a valódi sodronying, amelyet legkevesebb húszezer gyűrűcskéből állítottak össze. A csípők védelmére szolgált a sodronyos nadrág vagy harisnya. Ez az öltözék a XII. században sodronyos kesztyűvel egészült ki. A váll, a könyök és a térd erőteljesebb védelmére ezekre a testrészekre felcsatolható páncéllemezeteket erősítettek. Ugyanebben az időben használatos volt a lemezkés páncélok különféle típusa is. A lemezpáncélok a XI. században térdig érő kezeslábas mintájára készültek. Az alsó lábszárat széles bőrszalag védte. A fejre csuklyával ellátott, lemezkés sapka került, amelyre az előkelők még lemezsisakot vettek fel. A lovagok pajzsa - ha van - kicsi és háromszög alakú. A csatákban a könnyűlovasság fegyvere a nyíl volt, míg a nehézfegyverzetű főseregek lándzsás rohamban ütköztek meg. A nehézfegyverzetű lovas távolsági fegyvert általában nem használt, viszont nálunk 4 Lengyel Dénes: Régi magyar mondák p. 61. 5 Lengyel Dénes: Régi magyar mondák p. 62, 69. 18