Farkasné Szabó Csilla: "Vár a Vár"

Tartalom - „Vár a VÁR"

Kr. u. I. század elejétől a rómaiak foglalták el. A mai Dunántúl területe egészen az V. század elejéig Pannónia néven a Római Birodalom határtartománya volt. A birodalom határának védelmére a Duna mellett erős védvonal épült ki, melynek hadászatilag fontos pontja volt a kelta településközpont helyén, azaz a Várhegyen felépült erődítmény (Castrum). A birodalom válsága idején 410 körül a népvándorlás népei - kunok, gótok, később a szlávok, germánok, avarok — özönlötték el a vidéket. A IX. század végén érkező honfoglaló magyarság véglegesen megtelepedett, hazát talált e földön. A X. században fejedelmi központ lett a Várhegy. Géza fejedelem 972-ben tette meg székhelyének Esztergomot, s a hagyomány szerint itt született fia, első királyunk, Szent István. Esztergom egyházi központtá is vált. A környező síkságból kimagasló Várhegyen Géza fejedelem várat és templomot építtetett. A Szent István vértanúról elnevezett templom a város legrégibb egyházi épülete volt. Istvánt az 1000. év karácsonyán Esztergomban koronázták királlyá. István király a Várhegy közepére megépíttette a magyar egyház fejének, az esztergomi érseknek a főszékesegyházát, valamint a hegy déli végén a királyi palotát. Szent István halála után folytatódtak az építkezések, de nagyobb szabású bővítésre III. Béla uralkodása alatt került sor. A XIII. században a királyi udvar Budára költözött, s így Esztergom csak egyházi székhely maradt. A várat legelőször a tatárjárás idején érte támadás, azonban a tatárok kemény ellenállásba ütköztek, s nem jártak sikerrel. Miután azonban a környező városban nagy pusztítást végeztek, s a lakosság nagy részét is legyilkolták, az ellenség kivonulása után IV. Béla király a megmaradt lakosságot a biztonságosabb várba költöztette. A városiak azonban nem szerették az új lakhelyüket, s ezért hamarosan visszatelepültek a Duna partjára. A XIV-XV. században az esztergomi érsekek és a királyi hatalom között több ízben is szembenállás alakult ki, mely sok esetben harccal végződött. Esztergom fénykorát a nagy műveltségű Vitéz János érseksége alatt élte. A virágzó várost 1526-ban égették fel először a törökök, de a várat csak 1543-ban tizenhét napon át tartó ostrom után sikerült Szulejmán szultánnak elfoglalnia. A törökök alaposan megerősítették Esztergomot. A Várhegy melletti Szent Tamás-hegyen és a túlparton (Párkány) a hajóhíd védelmére palánkot emeltek. Először 1594-ben próbálkozott meg a királyi sereg a vár visszafoglalásával, amely azonban nem járt sikerrel. A következő évben ismét megkísérelték az ostromot, s ez már eredményt hozott. Újra magyar szó hallatszott a 11