Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
A HADSEREG A NÉPÉ" Mint emlékszünk, az október 29-én „az esztergomi helyőrség katonái" nevében kinyomtatott, Mecséri-féle „Rendet akarunk"-ot szajkózó, ellentmondásos kiáltvány azt mutatta, hogy a hadseregben zavar támadt, erőteljessé vált a forradalmi erjedés. Maga Mecséri ezredes, a hadosztály és a helyőrség parancsnoka is kénytelen volt engedményeket tenni, belátni tévedéseit, s őszintén a forradalom mellé állni, katonáival együtt. Az Esztergom Város Nemzeti Tanácsába küldött, s ott az elnökségbe választott Felczán Andor alezredes - akit Mecséri megbízott a nemzetőrség szervezésével, majd október 30-án az esztergomi helyőrség és a helyőrség területén lévő katonai alakulatok parancsnoki teendőivel 13 1 - valószínűleg már október 29-én úgy gondolta, hogy „Mecséri 16 pontjánál" egyértelműbben, világosabban kell közölni a néppel a honvédség álláspontját. Ez lehetett a véleményük a most már Felczán alezredes parancsnoksága alá tartozó esztergomi helyőrség katonáinak és tisztjeinek is: Tudja meg a nép világosan, hogy ők miképp éreznek, gondolkodnak valójában, így került nyilvánosságra ez a „helyreigazítás". 13 2 (Lásd a 9. iratmáson!) Ez az őszinte megnyilatkozás végre kimondta, amit Esztergom forradalmas népe már október 25-e óta óhajtott és várt: „A helyőrség minden katonája... jogos követeléseikért együtt küzd velük". Sőt kimondta a magyar nép legfőbb követelését, amit még egyetlen nyomtatott esztergomi közlemény sem tartalmazott: „A szovjet csapatok hagyják el hazánkat!". Minden ember tudta Esztergomban is, hogy ennek teljesülése nélkül nem teremthető meg a forradalom fő célja: „a szabad, független, demokratikus, szocialista Magyarország". S lám, most október 30-án a helyőrség katonái és tisztjei ezt megfogalmazták, s nyilatkozatuk igaz voltának és a néphez csatlakozásuknak bizonyítására ők szervezik meg a nemzetőrséget a honvédség, a rendőrség és a munkások részvételével. E nyilatkozat Mecséri ezredes Esztergomból valé) végleges távozásának napján jelent meg, s bizonyára ő már nem olvasta. Ám Mecséri október 29-i, 30-i magatartása, rendelkezései alapján úgy véljük, ő is egyetértett volna a fogalmazással, a tartalommal. 83
