Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
Ez a visszafogott, kispolgári óvatosságot tükröző, az áhított nyugalmat a honvéd helyőrségtől remélő, szinte esdeklő szöveg egyáltalán nem tetszett a forradalmi változásokat váró, fölajzott esztergomi népnek. Úgy érezték, mintha a régi tanácsi közigazgatás valamely száraz, hivatalos közleményét olvasnák. Ebben az érzés nélküli szövegben még a „forradalom" szó sem fordul elő! Ez a szöveg még a „Munkás-Paraszt-Katonatanács" előző napi kiáltványához képest is visszalépés, mert az legalább lelkesedett Nagy Imre átalakított kormányáért, s megemlítette „a dolgozók és diákok követeléseit". A Nemzeti Tanács közleményét fogalmazó, a békés hétköznapok nyugodt tempójához szokott, jó szándékú polgárok nem vették figyelembe a más órával mérő forradalom száguldását. Ok úgy tervezték: ma megalakulunk, holnap, holnapután összejövünk, kényelmesen, szép sorjában megbeszéljük az „időszerű problémákat". Aztán majd csak visszatérünk a rendes kerékvágásba. A forradalom azonban megelőzte, túlhaladta őket. Este fél hatkor a rádióban elhangzott Nagy Imre kormánynyilatkozata, amely a türelmetlenebb forradalmárokat, Horváth Csabáék követeléseinek időszerűségét, jogosságát igazolta. Más kellemetlenség is érte őket. Neuhauser Kálmán, a hercegprímási gépkocsi vezetője vasárnap este panaszt tett a városi Nemzeti Tanácsnak, hogy „pénteken agyonlőtt lányának holttestét a Hadosztály-parancsnokság nem adja ki". Bády István emlékezete szerint a Nemzeti Tanács kijelölte két tagját, hogy ez ügyben keressék fel a parancsnokságot. 9 6 * Az október 27-i radikális népi kezdeményezésből és a végelgyengülésbe jutott hatalmi apparátus engedékenységéből létrejött esztergomi városi Ideiglenes Nemzeti Tanács valóban „ideiglenesnek" érezte magát október 28-án és október 29-én is. Nem csak azért, mert a hiányzó küldöttek miatt még nem volt teljes a létszám. Voltaképpen két kő között őrlődött: a gyengülő hatalmi szándékok és az erőteljes népi követelések között. Létét meghatározta elődje, a pártbizottság által „forradalmi szervként" létrehozott „Esztergomi Munkás-Paraszt-Katonatanács", amelynek tagjai részben a Nemzeti Tanács meghatározó tajgai lettek, s amelynek a város nyugalmát, ellátását biztosító célkitűzéseivel egyetértettek. Saját „nemzetőrség" híján kénytelenek voltak elfogadni az elődjüktől örökölt „Rendfenntartó Katonai Alakulatok" létezését és a meglévő tanácsi szervezet hivatali működését. Ebből a függőségből következett a Nemzeti Tanács kompromisszum-készsége, kezdeti elvtelen óvatossága, amiről az október 28-i, első „hivatali hirdetménye" is tanúskodott. Másrészt a Nemzeti Tanácsban megjelentek a város forrongó népének „szélsőséges" forradalmi nézeteit, követeléseit képviselő munkahelyi, lakossági küldöttek, 60
