Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
A kiáltvány ezt követőleg közli „a nép igazi kormányának névsorát". Szerkesztői azt remélték, hogy az örvendetes hírtől és lelkendező soraiktól megnyugszanak a kedélyek, s helyreáll a város hőn óhajtott rendje. Ám épp az ellenkezője történt. Az esztergomi népet már a Hazafias Népfront „szomorú emlékű pénteki nap" eseményeit magyarázó szövege kihozta a sodrából. Mindenki tudta, hogy „a gyilkos fegyverek" nem a „félrevezetett fiatal" felkelők kezéből dördültek el, és nem „a Fürdő Szálló és a Városi Tanács épületének ablakaiból". - Ezek ugyanúgy hazudnak, és félrevezetik a népet, mint eddig - állapította meg az utca népe. - Mi ez az „Esztergomi Munkás-Paraszt-Katonatanács"? - kérdezgették egymástól. - Azt mondják, a párttitkárok alakították tegnap a Városházán. - A szovjeteknél volt ilyen 1917-ben... - Te ott voltál tegnap, amikor ez megalakult? - A nép közül nem volt ott senki. - Hát akkor ne is dirigáljanak nekünk a párttitkárok!... Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések, vélemények hangozhattak el a városban. Bár sokan óhajtották a lövöldözések megszüntetését, a rendet, de nem így. A népnek esze ágában sem volt megbékélni a hadosztály tisztjeivel, népellenes rendfenntartásával, és nem tudta elfogadni a „megkérdezése nélkül, párttitkárokból alakult" Munkás-Paraszt-Katonatanácsot. A népi felháborodás városi tiltakozó hullámba csapott át. Szalay Ferenc, az „Esztergomi Munkás-Paraszt-Katonatanács" elnöke jól emlékszik, hogy egymást érték a Városházán az üzemek küldöttei és a spontán tiltakozó csoportok, követelve „a pártbizottságból álló" tanács helyett egy demokratikusan, a nép által választott szervet a város vezetésére. 9 0 56
