Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME

kürtölte a győzelmi felszólítást: „Magyarok! Tűzzétek ki a nemzeti színű zászlót!" Az esztergomiak is természetesnek tekintették, hogy „engedély nélkül" abbahagyják a munkát, nemzetiszín zászlókkal felvonulnak, tüntetnek, gyűlést tartanak, a Himnuszt éneklik, követelésekkel állnak elő, kiszabadítják a rabokat, fölfegyverkeznek, birtokba veszik a Városházát, elfoglalják a főpostát.. .

5

4 S lám csak, a hatalom is tudja, hogy ehhez joguk van. Mert nem akadályozzák meg a jelképroznbolást, sőt elfogadják a Kossuth-címert; a rendőrök szó nélkül nézik a felvonulókat, hallgatják a népgyűlés szónokait; a börtönőrök előzékenyen kiengedik foglyaikat, s a megyei ügyészek és bírák sein jönnek le a térre figyelmeztetni a népet „jogtalan, törvénybe ütköző cselekedeteikre." Nem rohangálnak a tüntetők között a „népi származású" párt- és tanácsi vezetők meg a „népnevelők": „Emberek, ezt ne tegyétek!'** Igaz, az esztergomi forradalmi nép sein szándékszik bosszút állni a hatalom ezen jellemtelen szolgáin. Nem foglalják el a rendőrkapitányságot, nem dúlják föl a városi pártbizottságot, a megyei ügyészséget, bíróságot, nem törik be a funkcionáriusok ablakait, nem bántalmazzák őket. Az esztergomiakat egyedül csak a honvédség „rendfenntartó alakulatai", az utcákon megjelenő tankok és katonai teherautók ingerlik, s erős óhajuk: az esztergomi hadosztály, a honvédség álljon a nép, a forradalom mellé! 38