Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

ra. A szovjet katonai tanácsadóknak is volt lakóházuk. Esztergom ekkor változott igazán katonavárossá\

x részeként a szovjet nagyhatalmi, katonai tervek Magyarországra kirótt feladatának, amit Rákosiék így fordítottak le a nép számára: „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján". A hadosztály fontos budapesti „rendfenntartó" feladatot kapott a forradalom kitörésekor. Esztergomi jelenléte pedig erősen befolyásolta a város és környéke 1956-os forradalmi történéseit. * A háborút követő évtized általunk vázolt viszontagságai közepette Esztergom lakossága megtanult alkalmazkodni a kommunista párt diktálta változtatásokhoz, „a szocialista társadalom építéséhez". A Rákosi-diktatúra és AVH-rémuralom miatt életveszélyes volt az ellenkezés, még a bíráló szó is. Csak dicsérni és lelkesedni lehetett, sőt kellett is. Közben a kimondatlan elégedetlenség egyre gyűlt az emberekben. Az esztergomiakban is elevenen élt Nagy Imre 1953-as reformtörekvése, s reménykedni kezdtek egy emberibb, járhatóbb, demokratikusabb szocializmus lehetőségében, megvalósíthatóságában. Érdeklődéssel figyelték a politikai változásokat. Az 1956-os évben fölgyorsultak az események. Az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) XX. Kongresszusát követően váratlan események történtek: megszüntették a műszaki zárat az osztrák-magyar határon; engedélyezték a Petőfi Kör vitáit; a sajtóban közölték a rendszert bíráló írásokat; leváltották s eltávolították a Szovjetunióba Rákosi Mátyást, „pártunk nagy vezérét"; rehabilitálták Rajk Lászlót és társait, s ünnepélyesen eltemették őket; mozgolódni kezdett az egyetemi ifjúság. Esztergom társadalmát is fölbolygatták ezek a politikai változások, s izgatottan várták a fejleményeket. Egymás közt, baráti körben, a munkatársakkal most már beszélni is kezdtek az eddig elhallgatott dolgokról. 18