Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM MÁSODIK SZAKASZA

A MUNKÁSTANÁCSOK ÖSSZEFOGÁSA November 4-e, országunk tervszerű szovjet katonai megszállása után Esztergomban és környékén is a Munkástanácsok vették kézbe a nép forradalmának irányítását. A munkahelyi Munkástanácsokat a dolgozók nem pártpolitikai, hanem emberi szempontok szerint választották. A közkedvelt, becsületes, a közösségért önzetlenül tenni képes, értékes embereket választották munkástanácstagoknak. A kommunista párttag igazgatótól, főmérnöktől kezdve az „osztályellenségből" lett munkásig, segédmunkásig széles volt a skála. Érvényesítették az emberi egyenlőség és az emberi becsület elvét, s megteremtették a pártok nélküli demokráciát. Ez volt a magyar nép 1956-os nagy, történelmi találmánya, amihez a maga gyakorlatával Esztergom és környéke is hozzájárult. Nem véletlen, hogy ezek a munkástanácsok összetételüknél fogva kiválóan működtek. Úgy is mint a köztulajdonban lévő üzemek, vállalatok gazdasági, munkaszervezési irányítói, és úgy is mint népünk forradalmának zászlóvivői, szószólói. * November 10-én, amikor a tatai szovjet parancsnok összehívta az esztergomi és dorogi Munkástanács-vezetőket, hogy a munka megindítására rábeszélje őket, nem is ötlött eszébe, hogy ezzel egy, a szovjet fél számára kedvezőtlen folyamatot indított el. Ugyanis a szovjet alezredes és kísérői távozása után az esztergomi és dorogi munkástanács-vezetők nem oszlottak szét, hanem tanácskozni kezdtek. Ez volt az első közös összejövetelük. Megvilágosodott előttük, hogy a mögöttük álló sokezres munkássággal óriási társadalmi, termelési erőt képviselnek, s nem érdemes nekik a szovjet tiszttel vitatkozni, hanem az új, Kádár vezette kormánnyal kell közölni követeléseiket, feltételeiket. íme a „felterjesztés": 130