Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

88­lagokkal, szép képekkel és szobrokkal berendezett kaszinónk külső fényre a legtöbb vidéki kaszinót felülmúlta és a régi helyiségeknél sokkal kényelme­sebb otthont biztosított, látogatottsága mégis lassanként csökkenni kezdett. A buzgó háznagyok 1897. jan. 4-től Nagy Pál, 1899-től Rudolf István és 1901-től Neáeczky Béla, ki haláláig (1917-ig) viselte e tisztet, mindent elkövettek ugyan a társas élet élénkí­tésére, azonban fáradozásaikat kevés siker kisérte. Ez a körülmény okozza az­után azt, hogy Dresdner Albert vendég­lősünk sem birja üzemét tovább fenn­tartani és a kaszinói vendéglő az 1900-ik év folyamán megszűnik. Sajnos a nagy kiadások egy része kárba veszett, mert a gázvilágítást a szállító Maüthner cég meg nem felelően készí­tette el. Állandó a panasz a gázvilágí­tás ellen, úgy hogy a kaszinó 1900. év őszén kénytelen a vezetékeket lesze­reltetni s a Mauthner céggel oly egyez­ségre lépni, mely szerint 600 forint újabb ráfizetés mellett az egész beren­dezést acetylén világításra cseréli át. Ez a világítás azután bevált s meg­maradt 1905-ig, amikor is kaszinónk áttér a villanyvilágításra. Az uj század kaszinónkra is nagy

Next

/
Thumbnails
Contents