Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

79­Hogy míg e földön ember él, csak egy is, A puszta sziklát is szeresse, mert hát A puszta sziklán is terem — virág 1 S e forrás frissen, fogyhatatlanul, Túl millió csillagok határain, Alant a földnek kincses mélyiben, A tenger mérhetetlen csöppjiben, Csak ügy bugyog, mint apró porszemen, Min láthatatlan lények nyiizsgenek ... Nevét a gyermek ringó bölcsejében, S az aggastyán az élet véghatárán, Csak hódolattal ejti. Mert e forrás: A nagy, dicső, örök, hatalmas — Isten 1 * * * E lény nevében, kinek tudta nélkül Nem nyíl virág és nem dalol madár, Nem dűl az orkán s meg nem ing a föld, Kezdjük tehát a szépnek kultuszát 1 A következő szám Vaszary Antal liegedűszáma lett volna, ez azonban a „főerdész űr elfoglaltsága miatt elma­radt. De azért mégis volt egy hegedű­szám. Kicsike, térdharisnyás, még csak a quae maribus titkaival foglalkozó violinista pótolta: Zsakovecz (Zsolt) Nándor. A hegedű majdnem nagyobb volt a kezelőjénél, hanem azért ugyancsak elbánt vele. Technikája máris meglepő ; művésziélek lakozik abban a féltucat éves leendő maestroban." Fischer László melodrámája A ke­resztes lovagok következett és Szoma­házinak híres vígjátéka, az Egérfogó

Next

/
Thumbnails
Contents