Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

69­a villanyvilágítás vakító fénye a biztos fejlődés csalfa illúzióját vetítette Esz­tergom társadalmának szemei elé és a közhangulat nem vette észre a köz­gazdasági nagy versenyben Esztergom lassú, 'de biztos lemaradását. A kaszinó pezsgő, vidám élete talán még fokozódott a következő években. A színházi élet két fénypontja az 1896. április 6-án előadott 5 3 Papagenó cimű bohózat volt, amelyben Bessenyői Szabó Mihály és Büttner Róberten kívül Nozdroviczky Olga, Legény Ma­rianne, Véghelyiné Mohai Viki, dr. György Ernőd és Mráz Sándor arat­nak óriási sikert, valamint B. Szabó Mihály eredeti darabja az 1897. január 17-én színre került Egy rendező 5 3 ... Az óriás közönség, melyhez hason­lót a kaszinó termei még aligha láttak, egyértelmű véleménnyel távozott, hogy nem mulathattak volna jobban, ha a „Népszín­háziban látják a Papagenót, a tilosban vadászgatni szerető mulatságos öreg urat. Fő erősségei voltak a darabnak: a címsze­rep személyesítője: a direktor úr B. Szabó Mihály és Tarnay fodrász: Büttner Róbert. Mind a ketten annyi ügyességgel, olyan ötletesen, olyan szinte művészies allure­okkal alakítottak, hogy a közönség ki nem jött a kacagásból, amikor ők voltak a szín­padon. Eszt. és Vidéke 1896. ápr. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents