Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

69a villanyvilágítás vakító fénye a biztos fejlődés csalfa illúzióját vetítette Esztergom társadalmának szemei elé és a közhangulat nem vette észre a közgazdasági nagy versenyben Esztergom lassú, 'de biztos lemaradását. A kaszinó pezsgő, vidám élete talán még fokozódott a következő években. A színházi élet két fénypontja az 1896. április 6-án előadott

5

3 Papagenó cimű bohózat volt, amelyben Bessenyői Szabó Mihály és Büttner Róberten kívül Nozdroviczky Olga, Legény Marianne, Véghelyiné Mohai Viki, dr. György Ernőd és Mráz Sándor aratnak óriási sikert, valamint B. Szabó Mihály eredeti darabja az 1897. január 17-én színre került Egy rendező 5

3 ... Az óriás közönség, melyhez hasonlót a kaszinó termei még aligha láttak, egyértelmű véleménnyel távozott, hogy nem mulathattak volna jobban, ha a „Népszínháziban látják a Papagenót, a tilosban vadászgatni szerető mulatságos öreg urat. Fő erősségei voltak a darabnak: a címszerep személyesítője: a direktor úr B. Szabó Mihály és Tarnay fodrász: Büttner Róbert. Mind a ketten annyi ügyességgel, olyan ötletesen, olyan szinte művészies allureokkal alakítottak, hogy a közönség ki nem jött a kacagásból, amikor ők voltak a színpadon. Eszt. és Vidéke 1896. ápr. 9.