Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

107Búsongnak immár a vitéz kurucok, Hajh! de lehullott szerencse csillagjok... Hajnal hasadását,... hasztalanul várnák! Mintha csak ma szólna, A keserves nóta, Pedig kétszáz nagy esztendő Pergett le azóta ... Tárogatóknak bús szava csendül Nagy Török országból . .. Mármora mellül... Rákóczi fáradt, száműzött csapatja Szép magyar hazáját benne siratja, Attól oly szomorú, zokogó a hangja ! Mintha a fej'delem, Bánata, keserve Sírdogálna benne. Nem tudni ki fújja... mi fújja azóta ? Egy elhagyott sírról... csak úgy a szél * hozza... Szólnak, szólnak a tárogatók Átzengve letűnt századokot, S míg egy magyar él, hallani fogja Zengeni fenn ! — Vagy sírva titokba'... Rákóczi nagy lelke kisért haza benne ! Kurucok, vitézek Sújtó kelevésze, Régi dicsősége, Mind, mind újra támad riadó szavára... .. .Csak te ne csüggedj: magyarok hazája!