Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje
Tartalom - Az aranykor
105Ki csengő nyelvünk erejével Fölkeltni tudtál fásult nemzetet S örök betűkkel nagy lelkébe Bevésted a „dicső-kort, tetteket, Az ős vezért, dúló csatákat" . . . ... Vetésed im, kalászszal megfogant: Egy messze kor szent hevülése Téged dicsőit, rólad zeng a lant. Egy hő imát hagytál te nékünk, Melyben minden magyar szív egybe forr, Kalap levéve mondjuk el csak 5 mely elfeledné, nincs oly törpe kor! Minden szavában nemzetednek, Élő, erős, nagy lelke testesül. Uj eskü az mindannyiszor, ha Zengjük: „Hazádnak rendületlenül!" És benne rezg szived verése A honfi gond, az uj remény, a kín... Apákról a fiakra szállva, Ma immár millióknak ajkain. S merre elhat a magyar szó A honfi szív e dalban egyesül És testvérül köszönti egymást, Ha felhangzik, hogy „Rendületlenül!" Oh, gyúljatok ki, égjetek hát El szerte, messze, ti örömtüzek ! Nemzet, mely dalnokának áldoz, Erősen áll, hitvány korcs nem lehet, Csak hintsetek nevére uj fényt:
